Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Kiss Géza: Egy Dráva menti régió társadalmának változásai a fedualizmusból a kapitalizmusba vezető úton (Ormánság 1767-1867)
számára”. - A drávaföki parókia eredetileg oratóriumnak épült, csak akkor költöztethették bele a lelkészt, amikor 1802-ben felépült az új templom. 1817-ben a ház „.. . egészlen el süllyed a’ földbe, mindég vizes, annál fogva büdös és dűlő félben való.” - Vajszlón volt az egyetlen „városi” jellegű ormánsági parókia, amelyben 3 szoba, konyha és egy kettős pince volt található, de a fala vályog, fedele gyékény. Két szobája stukatúros volt, de mind a három „alsó kép- pen” fenyődeszkával volt lapadolva és „alkalmatos állapotban” volt. A szolgálati bútorok között itt találtunk egy nagy kerek asztalt, íróasztalt, könyves tékát, nyoszolyákat, székeket, de a konyha már csak szabad tűzhelyes volt.140 Nem ismerjük pontosan sem a könyvek, sem a Kollégiumban felszedett eszmék sorsát, de az bizonyos, hogy professzoraik egyéni példája nem volt hiábavaló, mert a mocsárba süllyedő talpas parókiák falai között is „ ... olvasgatták, rázogatták... a’ Természeti igazságokról írt könyveket...” is. Problémáik akkor kezdődtek, amikor kiderült, hogy nem tudnak többé lépést tartani az európai haladással, szegénységük miatt. Álmaikat rendre elnyelte az „Opár”, a feneketlen, néma sár, s maradt csak a keserű valóság, hogy az 5-8 évi várakozás után elnyert parókiák jövedelme mind mennyiségben, mind összetételben elmarad a dráguló világ követelményeitől; legtöbbjük szinte ösz- szeroskad a népes családok eltartásának, a gyermekek tanításának gondjai alatt. A korban a legtöbb lelkészlakás valóságos magániskola, ahol az apa irányítása mellett 14-16 éves korukig tanulnak a gyermekek, mert a nyilvános iskoláztatás költségeit szüleik nem tudják előteremteni. . . A lelkészek ruházata is változatlan a reformáció kora óta, akár az őket ölelő naturális világ. Egészen a XVIII. század közepéig zsinóros, hosszú tóga és egy jól prémezett magyar mente a református lelkész alapruházata. Ennyire futotta a jövedelemből! - Még a XVIII. század közepén is hosszú hajú, gombos, fekete tógát viselő papokról beszélnek a források. Szolgálat közben a francia abbéktól átvett keskeny, földig érő palástot hordanak, s csak a század végén jelenik meg a drága anyagból készült körpalást.141 A külföldi akadémiákon kedvelt parókák, kalapok, lobogó barokk gallérok a szegénység miatt nem tudnak elterjedni az ormánsági lelkészek között.142 Más volt kezdettől a szám szerint is kevés tanító helyzete és társadalmi súlya. A legműveltebbek voltak közöttük a református főiskolákról (Debrecen, Kecskemét, Pápa) érkezett „akadémikus rektorok”, de többségük csak a triviális iskolát végezte el és így már műveltségénél fogva sem tartozott a társadalmilag megbecsült emberek közé. A falusi papok és tanítók akkor lépnek ki Munkácsy Albert vezetésével az ismeretlenség homályából, amikor a vidéík földesurával, Batthyány Kázmérral szemben Táncsics Mihályt ajánlják siklósi követnek. Ök tanítják majd eligazodni az ormánsági parasztokat a politika bonyolult ügyeiben, s megfogalmazzák panaszait is, ha szüksége lesz rá Táncsics Mihálynak .. . Mint a társadalom valamennyi rétegének, úgy a világi és egyházi értelmiségnek megítélésénél is az ormánsági valóságból kell kiindulnunk. Az ormánsági falvak olyan uradalmakhoz tartoztak egykoron, amelyeknek urai itt csak látogatók voltak, s helyettük teljes hatalommal gazdatisztek intézték az ügyeket. Helyi kisbirtokos nemesség hiányában gyökértelenek voltak itt a közhivatalnokok is, s ha anyagilag boldogulni akartak, rá voltak utalva a tiszttartókra, s 223
