Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Kiss Géza: Egy Dráva menti régió társadalmának változásai a fedualizmusból a kapitalizmusba vezető úton (Ormánság 1767-1867)
lalnak helyet a községekben található pásztorok, csőszök is, akik részben még idegenek, de részben már ormánságiak. Az uradalmi hierarchia csúcsán helyet foglaló uradalmi igazgatók, inspektorok, ügyvédek nem laknak az Ormánság területén; földmérő és számtartó is csak Sellyén található, de minden uradalomban megvannak a termelés közvetlen irányítói: az ispánok, katonák, hajdúk, gazdák, számadók,116 akiket már az egyenruhaviselés is elválasztott az úrbéres világtól. Szabó számlák igazolják, hogy a káptalani uradalom tisztjei számára 1842-ben 3 forint 15 krajcáros egységáron készült köpeny, Horváth Mátyás pécsi szabómesternél. Egy spencer (zeke, rövid kabát) ára 1 forint 30, egy „Mellyü, vagy Lájbi” 1 forintba került, egy felül pertlivel záródó nadrág pedig 1 forint 15 krajcárba. A mindig elegáns erdőkerülők pompáztak csak 2 forint 30 krajcáros frakkban. A szerényebb beosztású alkalmazottak, a szekeresek, mező- és árokőrzők 7 forintos hosszú szűrt viseltek, de kaptak illetményben fehér és fekete színű, rövid szűrdolmányt is. Hosszú és rövid szűrt kaptak a gulyások és a káptalani uradalomban az utolsó béres is Pécsett csináltatott, 1 forint 15 garast érő bocskorban járt.117 A foglalkozással járó viselet felsorolása nem öncélú, mert minden városban készített ruhadarab növelte a távolságot a házilag előállított ruhákban járó úrbéres világ és a „másik Ormánság” között. Külön kell itt szólnunk a pásztorokról is. Ennek a társadalmi rétegnek az arisztokratái az uradalmi számadók. Nagy urak ők a falvak népe előtt, hiszen ,,nem dolgoznak”, hanem keleti gőggel nézik, amint kirendelt robotos építi helyettük a karámot és a pásztorkunyhót, hordj a-viszi az élelmet, meg a kényelmes fekvést kínáló szalmát. Az erdei szállás közelében felhalmozott tüzelőhöz sem nyúlnának; az esetleges aprítás meg a tüzelés a bojtár dolga . . . Elsősorban azonban nem a paraszt által tisztelt „szellemi munka”, a rovás-adás emeli ki őket a parasztok közül, hanem a tekintélyesnek számító jövedelem. Előttünk van a pécsi káptalan kancelláriájában készült összeállítás, amely négy uradalom (a káptalani és a sellyei nagy uradalmak, valamint a Czindery és a Petrovszky birtokok) számadóinak jövedelmét veti össze 1819-ben.118 Innen tudjuk, hogy a számadók pénzben 30-60 forintot, kétszeresből 10-30, rozsból 12-24 mérőt kaptak. A káptalani és a sellyei uradalom adott még 100, illetve 50 fej káposztát is. Borsó és lencse járt 1/4-3/4 mérővel, só is akadt 50 font körül és bocskor 8-12 pár. Ha kanász-számadókról volt szó, akkor tarthattak minden 100 darab után húszat azzal a feltétellel, hogy „ . .. öregekre-öregek, ma- latzokra-malatzok tartassanak”, ha pedig „ . . . olvasáskor ezen a számon felül némű-némű Sertvések találtatni fognak, azok a Méltóságos Uraság részére meg fognak billegeztetni.” A káptalan egy hold kukorica földet is adott számadóinak, a Czindery uraság pedig 10 mérő csutás kukoricát méretett. Az összevetés végén Lukcsics ispán még azt jegyzi meg, hogy a sellyei uradalomban, az endesi pusztán a számadó irtat magának jó két hold földet, Körcsönyén meg az ól mellett van a földje, amely »ab immemorali tempore« marhaállás volt... ”, így tehát „merő ganéj azon föld”.119 A falusi kocsmákban gyakran megforduló elegáns, uradalmi kanászokról kitűnő képet hagyott hátra Munkácsy Dániel,120 de a jobbágyok alkalmazásában lévőkről csak annyit tudunk, hogy a tilos erdők új rendje nyomán jelenik meg és válik fokozatosan a falu jellegzetes alakjává a „kosztos kanász”, egy-egy ut217
