Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Kiss Géza: Egy Dráva menti régió társadalmának változásai a fedualizmusból a kapitalizmusba vezető úton (Ormánság 1767-1867)

A másik asszonyt férje, szeretője kedvéért cltaszította magától, mondván „Ha reám ragadnál is, mint a Sinyedeg84 a’ Holtra, mégis leráználak magamról.” Szerencsétlen asszony most az úriszéktől kéri, hogy a fia számára mentse meg, ami még menthető, s közben leírja kálváriáját, hogy a férje húsz 'éven keresztül verte, összetörte fejét, tagjait, ő meg megsiketült és félő, hogy hamarosan munkára is alkalmatlan lesz. A levél végén a jövőtől rettegve kérdi az úriszéktől „Ki tart, ki fogad be házába szükségembe e nyomorult állapotban?”85

Ennél is nagyobb a menyek és lányok kiszolgáltatottsága. Hallgassuk csak egy csalódott, szerdahelyi após „panaszait”. Évezredes etikát őriznek szavai. „Menyemet különösen s duplán a’ többi cselédeimtül meg ruházván, azokra ki adtam 80 forintokat váltóban, mellyekre nem tudott vigyázni...” ,,A’ mi a’ mezei munkákat illeti olly rost azokban menyem, mint a’ tunya ló, mellyet szüntelen korbátsolni kelletik. . ., de miilyen tunya, s penyhe86 annál nagyobb a’ nyelve.” Ha hihetünk az apósnak, a menyecske igen éles szavakkal utasította vissza a kioktatást.87 Az após pedig „annyiszor, amennyiszer pajkosan szájasko- dott”, a kirurgus látlelete szerint (visum repertum) minden esetben alaposan elverte menyét.

Az asszonyok kiszolgáltatottságából adódó konfliktusok gyakoriak voltak az Ormánságban, hiszen nem volt mindig könnyű betörni az igába a fiatal menyecskét. Azt azonban ritkán tudjuk írással igazolni, hogy a közvélemény is teljes erővel védelmezte azt a barbár jogot, amit a „foglaló” kifizetése biztosított a „gazdáknak”. Az itt szereplő, s a menye és a fia által az úriszéken bevádolt Kántor János szerdahelyi gazda mellett ugyanis kiállt a község egyházi és világi vezetősége. Kálmán János prédikátor, a bíró és három esküdt pecsétes írásban kérték a kegyetlen bánásmódja miatt bevándorolt gazda felmentését mondván, hogy ,, . . . csak az illő fenyítéket fenntartani igyekezett” és úgy járt el, ,,. . . mint apa, ha menye, tselédes gazda, ha tselédje nem megfelelően viselkedik.”88

Minden bizonnyal általánosabb egy piski menyecske esete, akit nyolc ízben sikertelenül üldözött szerelmével apósa és ezért „kiírhatatlan káromkodásai között kínzotta e) annyira, hogy két héttel a szülés előtt „hamar el szült” és a gyermeke is meghalt. A fiatalok végül elhagyták a szülői házat, s a fiúnak az uradalmi inspektorhoz intézett leveléből tudtuk meg azt, hogy működik még a falugyűlés és hogy miként vélekedik a fenti gazda a menyek vásárlásával kapcsolatos jogairól.89

Mi azt gondolnék, hogy a fiatal férj az apa garázdaságai miatt kér elégtételt, pedig csak azt kéri az inspektortól, hogy a közös munkával szerzett gabonából adassa ki az apjával a „fejszámra” őt megillető részt. Ezen a ponton sértette meg ugyanis az öreg gazda a közösségi élet ősi törvényét, s ezért ítélte őt el a közösség is, és nem azért a magatartásért, amelyről nem szoktak hangosan beszélni...

Tovább kísérve a patriarchális világ nőinek a sorsát, idézhetném korlátlanul az örökösödéssel kapcsolatos női panaszokat is. Azt olvasom az egyik levélben, hogy „Minden Atyai gazdaságbéli Javakból én árván maradott semmi mást nem nyertem, mint egy 2 esztendős borjút.” A másik meg azt írja a fiútestvérei osztozkodásáról, hogy „Maradott három ökör, a többi apró marhák - köztük az ő anyai öröksége - farkasok által el öldöstettek.” Két társa pedig balladái tömörséggel fogalmazza meg az elárvult leánygyermekek sorsát a következőkben : „Mint első szülött és már házas ember Máté bátyánk lett a Gazda min-