Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Kiss Géza: Egy Dráva menti régió társadalmának változásai a fedualizmusból a kapitalizmusba vezető úton (Ormánság 1767-1867)
lőtlenül alakul a születésszám. 1828-1838 között például 541-ről 733-ra növekedik, azután 700, majd 695 születést jegyeztek be. 1868-ban 807 fővel tetőzött a tíz évenkénti születésszám, hogy 1878-ban hirtelen a fél évszázaddal korábban nyert értékek közelébe (590) zuhanjon. A vizsgált korban a születésszám már nem is tudja elérni a 700 főt. Ha a születésszámot felekezetekre bontottan is megvizsgáljuk, akikor megint csak azt látjuk, hogy a jövevény katolikusok nemcsak a népességszám, hanem az évi születések ütemének alakulásában is messze elhagyják az őslakosságot. A katolikusoknál 1828-ban még csak 86, de 1888-ban már 226 gyermek született, s a növekedés 262,79 százalék. A reformátusoknál a vizsgált hat évtizedben szinte mozdulatlan a születések száma. 1828-ban a református lelkészek 455 gyermeket kereszteltek és hat évtized múlva is csak 461 a kereszteltek száma. Tíz évenként összeállított számsorunk kiemelkedő éve 1838 587 fővel, azután három éven át mozdulatlanság (531, 542, 554), és 1878-tól itt is megindul a csökkenés. A vizsgált időhatárok között a házasságkötések száma az 1828. évi 230-cal szemben kisebb hullámzással 1868-ra 302-re emelkedett, de egy évtized múlva, 1878-ban 150-nel a mélypontra zuhant és a további emelkedés is minimális (1888-ban 158).“ A halálozások számát jelző rovatokban a lakosság erőteljes öregedése miatt magas értékek szerepelnek. A halálozások száma 1828-1868 között 422- ről 741-re növekedett. A növekedés 109 haláleset, a halálozások 1828. évi számának 73,22 százaléka. Az 1878-tól kezdődő két évtizedben csökkenő tendencia érvényesül, de 1894-ben már ismét növekszik a halálozások száma (5 88).16 A jövevények növekvő vitalitását és az ősnépesség életkedvének megtorpanását olyan grafikonókon mutatjuk be, amelyek együtt ábrázolják a reformátusoknál és a katolikusoknál történt születések és halálozások adatait. 1. számú grafikonunk kitűnően mutatja, hogy a katolikusoknál a születések adatai mindig meghaladják a halálozásokét. A reformátusok esetén az ábra (2. sz. grafikon) megdöbbentő élességgel tárja elénk élet és halál dialektikáját. 1838-ban az élet még egyértelműen úr a halál felett. 1848-ban kezd csökkenni közöttük a távolság és 1868-ban már keresztezi a halál útja az életét, és a születések száma ettől kezdve alatta marad a halottakénak. Az ősnépesség és a bdköltözöttök egymástól oly markánsan eltérő világáról, a munkáról, a gyermekáldásról és egyáltalán az életről vallott felfogásáról ma a következőket mondhatjuk. Hosszú munkanélküliség, nyomasztó pénztelenség után a XIX. század harmincas éveire végre az Ormánság gazdasági élete is felélénkült. A majorságok megszervezésének felgyorsuló folyamata, az ahhoz kapcsolódó vízrendezések, erdőirtások, építkezések végre itt is igényelnék a munkáskezeket. A roboto- sak sorában ott vannak református magyarjaink, de a bérmunka nem érdekli őket. Alig van olyan Ormánsággal foglalkozó munka, amely ne szólna arról, hogy az uradalmak és a gazdag parasztok hívására az „uradalmas Somogy”, Tolna, sőt Szlavónia szegénysége növekvő számban érkezett az Ormánságba „szógának”, „cselédnek”, „napszámosnak”. A mi kutatásaink azonban azt bizonyítják, hogy koránt sem csak e „lenézett” munkákról van szó, hanem minden olyan munkáról, amelyért bért fizetnek. Erre a tájra még a református lelkészek és tanítók túlnyomó többsége is kívülről érkezett! 192
