Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Kiss Géza: Egy Dráva menti régió társadalmának változásai a fedualizmusból a kapitalizmusba vezető úton (Ormánság 1767-1867)
Szorosabb része a Dráva-völgy történetének. Ezt a meglátást erősítik mindazok a tapasztalataink is, amelyeket egy munkaközösség tagjaként a Somogy és Baranya megyék határán fekvő nyolc Dráva-völgyi horvát község 'kutatásában szereztünk.6 Meggyőződésünk ma már, hogy az ormánsági problematika megfejtésében akkor járunk helyes úton, ha távolabbi analógiák helyett (Csallóköz, Sárköz stb.) a Dráva által felfűzött különböző kultúrákra koncentrálva alkalmazzuk a levéltári kutatásokra és a különböző tudományok eredményeire támaszkodó összehasonlító módszert.7 Ennek persze az a legfőbb feltétele, hogy a Dráva- völgy minél több pontjáról legyenek megbízható tudományos ismereteink. Az ormánsági társadalom életére vonatkozó eredményeinket is abban a reményben közöljük, hogy odaát a Podravinán, vagy talán Somogybán felfigyel valaki az erős hasonlóságokra. Az ormánsági községek társadalma Az ormánsági népesség létszámáról, szerkezeti megoszlásáról, a férfiak, nők és a 18 éven aluliak arányáról az első pontos információt az 1784-1787. évi népszámlálásból merítjük. A Statisztikai Hivatal 1960-ban megjelent kiadványa alapján8 kigyűjtöttük az Ormánság 46 településének adatait. Innen tudjuk, hogy a XVIII. század végén, 1 890 házban, 2333 család keretében lakik az Ormánság 14 224 lakosa. E statisztika alapján az a benyomásunk, hogy itt egy tipikus agrártársadalomról van szó, amely mindenek előtt jobbágyokból, zsellérekből és azok hozzátartozóiból áll. Az egyéb kategóriákat ekkor még mindössze 18 pap, 24 nemes, 2 tisztviselő és 5 polgár alkotja. Az a forrásanyag, amely úgy jött létre, hogy az 1784. évi összeírás előkészítő szakaszában minden községünk válaszolt 90 kérdésre, még azt is elárulja, hogy örökös jobbágyokból áll az ormánsági falvak népe.0 Legközelebb csak a Drávátokkal határos, horvát népességű Felsőszentmártonban találunk olyan szabadmenetelű jobbágyságot, amelyre csak a helytartótanács által 1830-ban kirendelt fegyveres karhatalom (brachium) tudta rákényszeríteni a kimért telkeket és az urbáriumot. A törvényes szolgálat azonban mást jelent már a XIX. században, mint az 1514. évi VI. törvénycikk büntetésből kirótt örökös parasztisága, mert éppen erre az időre vált általánossá az az elv, hogy a falu jobbágyföldjének meg kell tartania parasztföld jellegét, s a jobbágy igényt tarthat jobbágytársa elárvult földjére is. „A magyar telkes jobbágy viszonya földjéhez szilárd és mély volt - írja Szabó István -, a magyar paraszt sokkal inkább összenőhetett földjével, mint a közép-kelet-európai nagybirtok hányt-vetett sorsú robotoló jobbágya.”10 II. József császár népszámlálása lehetővé teszi számunkra azt is, hogy a XVIII. század végi állapotnak megfelelően egy pillantást vessünk az ormánsági házakra, illetve a bennük található háztartásokra. r. számii táblázat Házak és háztartások adatai 1787-ben Házak Háztartások nepesseg Egy házra jutó háztartás Egy háztartásra jutó lakos Ormánság i 890 2353 14224 J.23 6,97 189
