Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Tilkovszky Lóránt: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a hazai német nemzetiség az 1930-as években
ler óvatosabb volt, mint kancellár-elődei a weimari köztársaság idején, s így csak helyettese, Rudolf Hess fogadta Bleyert 1933. májusában, a legnagyobb titokban, a müncheni „Barna Házban”, a német náci párt központjában.21 Ezt megelőzően Bleyer május 9-én egy deklarációt olvasott fel a magyar képviselőházban a magyarországi németség nevében, amely nagy vihart keltett. A Die Partei 1933. júniusi számában Zuschlag úgy számolt be a kisebbségi kérdésben lefolytatott parlamenti vitáról, hogy egyfelől jogosnak ismerte el a Bleyer által előadott német nemzetiségi sérelmek jelentős részét, másfelől azonban rámutatott arra, hogy a Bleyer által követett „völkisch” politika valójában épp úgy nem népi politika, mint Gömbös politikája; az igazi népi politika az, amely demokráciát teremt, s annak keretei közt biztosítja a nemzetiségi jogokat is, így az anyanyelven való kultúrálódás lehetőségét. Emlékeztetett arra, hogy a szociáldemokrata párt mindig kiállt a nemzetiségi jogokért, de valahányszor ezt tette, Bleyer ellene fordult, hogy e taktikájával a maga mozgalma javára hangolja és próbálja engedékennyé tenni a mindenkori kormányt.22 Bleyer mostani deklarációja azt mutatja, hogy ezzel a politikájával zsákutcába jutott, kutyaszorítóba került — állapította meg a Die Partei bizonyos elégtétellel -, annak felismerése nélkül, hogy Bleyer ebből a maga által is zsákutcának minősített helyzetből a hitleri Németország támogatása révén keresi a kiutat.23 Bleyer parlamenti deklarációja, mint számos képviselő kifogásolta, a magyarországi német nemzetiség sérelmeit anélkül tette szóvá, hogy rámutatott volna a magyar kisebbségek sokkal súlyosabb sérelmeire a szomszédos országokban. A szociáldemokrata párt álláspontját ezzel kapcsolatban Büchler József a következőképp szögezte le: „Mi a nemzetiségi kérdésben a teljes és tökéletes egyenjogúságot követeljük, nemcsak itt benn az országban, hanem a kisebbségek számára, künn élő magyar testvéreink számára a régi Magyarország területén is”.2'4 A revízió kérdésében az volt a párt változatlan álláspontja, hogy annak - mint Zuschlag említett cikke is írta - egy „belső revízió” a feltétele: a fennálló politikai rendszer felszámolása, mert csak egy demokratikus berendezkedettségű ország fejthet ki valódi vonzóerőt. A Die Partei 1933-as évfolyamában, különösen azt követően, hogy június 22-én Németországban megszüntették a szociáldemokrata párt legalitását, számos cikk foglalkozott a hitleri nemzetiszocializmus, a horogkereszt németországi uralma leleplezésével, fontos felvilágosító munkát végezve ezzel a hazai németnyelvű szociáldemokraták és az általuk hozzáférhető német lakosságrész körében, de a magyarországi volksdeutsch irányzat részben máris meglévő, főként azonban a jelenlegi helyzetben szélesebben kibontakozható hitlerista kapcsolatainak veszélyére való konkrét utalás nélkül. A magyar miniszterelnök 1933. júniusi németországi látogatásának eredményeit Bleyer aggodalmak és remények közt várta: nem kell-e attól tartani, hogy Gömbös és Hitler, akiknek régi kapcsolataik vannak még a 20-as évek elejéről, olyan megegyezésre jutnak egymás közt a zavartalan német—magyar viszony érdekében a magyarországi német kisebbség ügyében, amely mellőzi Bleyer volksdeutsch mozgalmát, vagy ellenkezőleg, a magyarországi agrártermények németországi piacára, illetve a kisantant-országokbeli német-magyar kisebbségi együttműködés,németországi támogatására olyannyira rászoruló magyar kormányt rá fogja venni Hitler a bleyeri mozgalom követeléseinek messzemenő akceptálására? Egyik sem következett be: sem Gömbös, sem a magyarországi német kérdés 288
