Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Borsa Iván: A szenyéri uradalom a török időkben (Forráspublikáció)
meg néhai András knini püspök rokonai kezén van. A káptalani kiküldöttek 15. napra megidézték és biztosították őt, hogy az ügyben akkor ítéletet fognak hozni. Papíron, hátlapon pecsét nyoma. EKM Lad. 65. fasc. 3. n. 3. II. 1533. május 22. (in Asc. Domini) Bécs (Vienne). I. Ferdinánd római, magyar, cseh stb. király, a Hispániák infansa, Ausztria főhercege stb. megparancsolja vitézlő Bakyth Pálnak, huszárai kapitányának, hogyha megkapta e levelet, a helytartó felszólítására az esztergomi egyház káp- talanának Zenyer nevű várkastélyát minden alkalmas eszközzel vegye ki vitézlő Ozstrosyth (Oztrosyth) Miklós és Zay Ferenc udvari familiárisok kezéből, akik azt néhány személyes és írásos parancs ellenére tartozékaival együtt elfoglalva tartják és adja a káptalan kezébe. - Bal oldalon a szöveg alatt: Ferdinandus m. p. - Az oklevél jobb alsó sarkában: Wylaky. Papíron, alul felzetes gyűrűs pecséttel. EKM 28. fasc. 5. n. 10. 12. 1533. [augusztus 30.] (sabb. p. [Decoll.] Joh. bapt.)1Bécs (Wienne). Gylet[hyncz]-i Oztrosyth Miklós, [Ferdinánd] római, magyar, cseh stb. király [aulicusa] elismeri, hogy a király írásban megparancsolta neki és vitézlő Zay Ferencnek, hogy a Somogy megyei Zenyer castellum-ot adják vissza az esztergomi egyház káptalanénak, de Zay Ferenccel, saját anyjával és nővéreivel házaikból ki vannak vetve (domibus propriis pronunc exulemus), ezért kérte a királyt, engedje őket valameddig e várkastélyban maradni. A király ehhez szolgálataira való tekintettel hozzájárult, ha megvan a káptalan egyetértése vagy a vele való megegyezés. Ez hosszas tárgyalások után létrejött, s ennek értelmében ő és Zay Ferenc a várkastélyt a következő 1534. év pünkösd napjáig birtokolják, a káptalan jobbágyait szokatlan taxával nem terhelik, őket megvédik és számukat tőlük telhetőén gyarapítják, s ennek fejében - pro pensione - Mihály napjáig (szept. 29.) a káptalannak 100 forintot fizetnek. Ha pedig pünkösdig vagy azt követően az év folyamán Magyarországot „egyesítenék” (regnum Hungarie ... assecutum uni- tumque fuerit), vagy ha őfelsége neki és Zay Ferencnek másutt biztosítana szállást (mansiones), haladéktalanul átadják a várkastélyt minden javával, tartozékaival, 12 szántó ökrével, sertéseivel és minden haszonvételével, élelmével és a benne levő hadianyaggal (munitionibus) együtt, ahogy annak idején elfoglalták, a káptalannak vagy emberének. Ha a béke mégsem jönne létre, Mihály napig ugyanúgy fizetnek a káptalannak 100 forintot és a kastélyt 1535 pünkösdjéig birtokolhatják, de akkor már minden mentség nélkül át kell adniok a fentieket. Ha időközben meghalna, ugyanerre kötelesek atyafiai (fratres) és örökösei is. Kivétel csak az lehet, ha a király ellenségei erővel vagy árulással a várkastélyt elfoglalnák. Kijelenti, hogy ez idő alatt semmi szín alatt, semmiféle módon vagy csellel nem akarja a várkastélyt a káptalantól elidegeníteni. Ha ezt nem tartaná meg, a káptalan az ország bármely egyházi vagy világi bíróságánál, avagy a főkapitánynál egyedül e levele alapján peres eljárás nélkül tőle, atyafiaitól és örököseitől követelhetik a fentiek megtartását. A visszaadásról pedig a káptalan köteles elismervényt adni neki és Zay Ferencnek. (Az oklevél utolsó 3-4 sora erősen meg83
