Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Borsa Iván: A szenyéri uradalom a török időkben (Forráspublikáció)
urbárium és leltár (Évkönyv 12. kötet) tanúsága szerint a káptalan az uradalmat Felpécitől saját kezelésbe vette át. A mohácsi csatavesztés után több hatalmaskodás érte az uradalmat, majd 1530-ban a földönfutóvá vált Csórón András, Osztrovics Miklós, Zay Ferenc és András knini püspök a maguk részére foglalták el, s csak 1535-ben tudta a káptalan visszaszerezni az azt végig birtokló Osztrosicstól. Az 1541-1542-es török hadjárat a várkastélyt elpusztította és a birtokokban is súlyos károkat okozott. A káptalan az uradalmat 1542 végén a megyebeli Várdai Tamás mesterre bízta, s a fennmaradt adatok szerint csak 1550 elején vette vissza Várdai Zsigmondtól. Ekkor egy évig Pécsi Mihály kanonok mint dékán intézte az uradalom ügyeit, majd 1551. május i-én a Nyitra megyei Bakó András lett az officiális. 1554 szeptemberében a káptalan bérbe adta az uradalmat Nádasdy Tamás nádornak, aki az 1542-ben lebontandónak talált várkastélyt palánkká építtette ki, összekötő kapocsként Sziget és Kanizsa között. A nádor halála után testvére, Kristóf vette át a bérletet, de rövidesen igyekezett attól megszabadulni. A király és Oláh Miklós érsek közben)öttével a káptalan az uradalmat 1564-ben Salm Eckius grófnak adta bérbe. A palánkot az 1566-i török támadás törölte el a föld színéről, s az uradalom ezt követően (1576-tól) a komári kapitányok védelme alá került, akik mintegy „másodállásban” ellátták a török hódoltsági területté vált uradalom tiszttartói teendőit. Valószínűleg ez volt a helyzet 1664-ig, a kiskomáromi vár elfoglalásáig és pusztulásáig. A káptalani levéltárban Szenyérre vonatkozóan nem található irat 1649 és 1671 közti időből. Az első 1671-i irat viszont az uradalomra kiterjedő helyzetfelmérés, ami arra mutat, hogy a török ekkor már visszaszorult Somogy nyugati szegélyéről és megkezdődött az újonnan történő berendezkedés. A szenyéri uradalom történetében tehát 1671-ben új korszak kezdődik, ezért a forráspublikációt az előző korszakból fennmaradt utolsó irattal, az 1649. évvel zártuk. Ez a forráspublikáció lényegesen eltér a Mohács előtti oklevelek és iratok közzétételétől. Ezek esetében ugyanis csak az esztergomi káptalan levéltárában fennmaradt iratok és oklevelek kivonatát adtuk közre, most azonban a kép teljessé tétele érdekében a káptalani levéltári anyagot jelentős mértékben kiegészítettük a Nádasdy levéltár anyagából. Iratok és levelek Szenyérről ugyanis szép számmal maradtak fenn e levéltárban, s ezekből színes kép bontakozik ki a szenyéri palánknak ez években játszott szerepéről. Nem lehet azt állítani, hogy a Nádasdy levéltárban és az Országos Levéltár néhány más fondjában már nem található e korszakból más, Szenyérre vonatkozó irat, mint ahogy' az is elképzelhető, hogy az esztergomi káptalan levéltárának más laduláibó) vagy állagaiból is felbukkannak a korszakra vonatkozó egyes darabok. A káptalan levéltárában fennmaradt kivonatos másolatok tanúsága szerint (EKM Lad. 30. fasc. 5. pag. 152—153.) például vannak Szenyérre vonatkozó bejegyzések a pozsonyi káptalan hiteleshelyi protocollumaiban is a Nádasdy Tamás által a káptalanban leletbe helyeztetett bérleti díjakról. Az ilyen adatok azonban feltehetően már nem fogják megváltoztatni a mostani publikáció alapján felvázolt képet, legfeljebb kiegészítik annak egyes részeit. * A latin nyelvű oklevelek esetében a közlési mód megegyezik a Mohács előtti okleveleknél követett megoldással. Űj problémát a magyar nyelvű leve78
