Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Borsa Iván: Somogy vármegye címereslevele és első pecsétje
galee stat aquila erecta in modum scachi rubeo alboque coloribus distincta pedibus in diversum sepositis alisque ad volandum extensis coronam auream in capite gestat, prout et quemadmodum hec in principio seu capite presentium litterarum nostrarum pictoris arte suis apropriatis coloribus depicta conspiciuntur, animo deliberato et ex certa nostra scientia de prelatorum et baronum consilio dedimus, donavimus et contulimus, immo damus et presentibus elargimur decernents, ut ipsa comunitas ac universitas nobilium predictorum eorundemque universa posteritas pretacta arma et decorum insignia more aliarum nostrarum civitatum et comitatum regni nostri armis utentium a modo imposterum in preliis, hastiludiis, torneame[nti]s, duellis et aliis omnibus exercitiis militaribus uti et frui valeant atque possint. Ceterum ex superhabundantiori plenitudine nostri favoris et gratie volentes pretactam armorum et insigniorum collationem, que inter alia opportuna etiam in vestre communitatis sigillis deferetis amplioribus ornamentis decorare eisdemque id duximus annuendum et concedendum,8 ut ipsa universitas nobilium predicti comitatus sigillum pro se disponere ac illo uno tantummodo in causis, quibuslibet universitatem eiusdem comitatus c[on] cernentibus, deinceps tamquam autenftico] uti et frui atque pretacta armorum et insigniorum ornamenta in ipso Sigillo insculpi facere universasque litteras etiam, scilicet missivas iuridicasque et testimoniales causalesque etiam sententionales seu alias quascumque, quas videlicet sub appressione vel appensione [sjigilli ipsorum huiuscemodi ederint seu confecerint cera rubei coloris sigillare et consignare ex presenti nostra annuentia et concessione speciali liberam et expeditam habeant facultatem. In quorum fidem et testimonium roburque et perpetuam firmitatem presentes litteras nostras fieri et secreto sigillo nostro, quo ut rex Hungarie utimur, impendenti communitas eisdem duximus concedendas. Datum Bude in festo Epiphaniarum Domini anno eiusdem millesimo quadringentesimo nonagesimo octavo, regnorum nostrorum Hungarie etc. anno octavo, Bohemie vero vigesimo septimo. Az oklevél jobb felső sarkában: Commissio propria domini regis. A hártya (pergamen) oklevél mérete: 69,5x45,2 cm. A pergamen alsó szélét visszahajtották (plica), s ez oklevelünk esetében feltűnően széles (13,8 cm). (Fényképünkön a plica ellenkező irányba van felhajtva, hogy ne takarja az oklevél utolsó sorait.) Az oklevél plicáján ejtett két vágáson átfűzött selyemzsinóron függött királyi pecsét elveszett. Az oklevél eredetijét a Somogy megyei Levéltár őrzi Mohács előtti gyűjteményében 91. szám alatt. — Az oklevél fényképe a Magyar Országos Levéltár Diplomatikai fénykép gyűjteményében DF 268 268. jelzet alatt található. Mi Ulászló Isten kegyelméből Magyarország és Csehország stb. királya jelen (oklevelünk) tartalmával adjuk emlékezetül mindazoknak, akiket illet kinyilvánítván, hogy ámbár a királyoknak és a fejedelmeknek általános feladatuk, hogy valamennyi alattvalójuk érdemeit méltó módon viszonozzák, mégis azok érdemeinek bőkezűbb jutalmazására kell figyelniök, akikért nemcsak hűségük és odaadásuk tisztasága, hanem munkásságuk sokszoros hálája is szavatol. Így, mivel mi is egyrészt megkaptuk híveinknek, a nagyságos Somi Józsának, temesi ispánnak és országunk alsó részei főkapitányának s a vitézlő Butkai Péternek, e Somogy vármegye ispánjának kérvényét, melyet ők a maguk, valamint Somogy megye nemeseinek és más birtokosainak személyében és nevében felségünknek ez ügyben terjesztettek elő, másrészt lelkűnkben forgatva és folytonos elmélkedéssel 58
