Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Borsa Iván: Somogy vármegye címereslevele és első pecsétje
Sajnálatos módon az oklevél nem ad magyarázatot arra, hogy mit szimbolizál az arany koronás, arany csőrű és arany lábú (heraldikai kifejezéssel: arannyal fegyverzett), vörössel és fehérrel sakkolt, repülni készülő sas mint sisakdísz. Meg kell jegyezni, hogy a képen a sasnak feltűnően hosszúak a lábai, feltehetően azért, hogy a repülési szándékot ezzel jobban tudják érzékeltetni. A sisakdíszben látható sas erősen hasonlít Morvaország címerállatára. Morvaország címere ugyanis az utolsó magyar nyelvű hivatalos leírás szerint „arany koronás, arannyal fegyverzett, vörössel és arannyal sakkolt sas”.3 Minthogy II. Ulászló Morvaországnak is ura (őrgrófja) volt, így arra lehet gondolni, hogy az élénk színeket nélkülöző címerképet élénk színű sisakdísszel akarták ellensúlyozni, s ezért választották a morva sas variációját, amely mindenben egyezik a morva sassal, csupán vörössel és fehérrel sakkolt. - Feltűnő, hogy a címerfestő annak érdekében, hogy a vörössel és fehérrel sakkolt sas a kép ugyancsak vörös hátterében jobban érvényesüljön, a háttérnek ezt a részét a sas megfestése előtt kármin vörössel festette át.4 A címer leírása után az uralkodó áttér annak ismertetésére, hogy a vármegye a címert miként használhatja. Elsőben közli, hogy Somogy vármegye e címert csatákban, bajvívásokon és harci tornákon, párviadalokban és minden más gyakorlatok alkalmával úgy használhatja, mint az országnak címert használó más városai és vármegyéi. Itt tehát érvényesül a címerviselet eredeti funkciója, megkülönböztetni egymástól a szembenálló feleket és egy seregen belül a seregrészeket. Ez a címeradományban tradicionális résznek számít. - Megjegyzendő, hogy pl. Kassa város címereslevelében nincs szó csatákban, bajvívásokon stb. használandó címerről, csupán arról, hogy a város a címert zászlain és pecsétjén alkalmazhatja.5 Somogyot 52 évvel követően 1550-ben Hont vármegye kapott címereslevelet, amely szintén nem szól bajvívásokról, harci tornákról, hanem az első helyen említett pecséthasználaton kívül a címernek hadjáratokban zászló helyett történő alkalmazását említi.6 Felmerülhet a kérdés, hogy az adománylevél miért nem a megyéket említi először és azután a városokat? A legkézenfekvőbb válasz az, hogy ekkortájt már majd mindegyik szabad királyi városnak volt címere, de nem úgy a vármegyéknek. Nem tekinthető azonban sablonosnak megyei vonatkozásban az a kiváltság, amelyről az adomány a címernek pecséten való használatáról ír. Megengedte ugyanis a király, hogy a vármegye nemeseinek egyeteme a maga részére pecsétet készíthessen, s erre a kapott címert és a jelvényeknek díszeit felvésethesse. Egyben felhatalmazta a vármegyét, hogy a pecsételésnél vörös viaszt alkalmazzon. (További részleteket lásd a vármegye első pecsétjével foglalkozó következő részben.) A királyi elhatározást és intézkedést (dispositio) követi a megerősítésre vonatkozó közlés, a corroboratio. Ez a közlés a jelen esetben arra szorítkozik, hogy az oklevelet magyar királyi titkos pecsétjének felfüggesztésével erősíttette meg. Az oklevél zárórésze oklevelünkben a keltezés (datum), amely három tagból áll: a keltezés helye, a keltezés éve meg a hónapot és a napot helyettesítő ünnepnap megjelölése, II. Ulászló magyar és cseh királyságának éve.
