Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)

Andrássy Antal: Zsidóüldözés Somogyban (1944. március-július)

elhagyni a községet. „Ezidőszerint még nem tudják hová mennek, kereskedői üz­letüket a mai napon a zákányi Hangya veszi át áruraktár-leltár alapján.” A községből még Hochfelder Miksa téglagyári könyvelő harmadmagával április 8-án távozott. Családjából a 16 éves Zsuzsa lányuknak április 4-én sikerült elutaznia, azóta ismeretlen helyen tartózkodott. A többi mintegy 5-6 személyt Kaposvárra, illetve Érsekújvárra irányították. Ugyanez történt a gyékényesi zsidókkal is, akik „az itt állomásozó német határrendőrség felhívására hagyták el a községet." Később augusztus elején, amikor a Kaposi Vilmos-féle értéktárgyak után nyo­moztak, a zákányi körjegyző képtelen volt a nyomára bukkanni, mivel azt az „akkor itt tartózkodó úgynevezett Gestapo vette át, vette őrizetbe és állítólag beszállította a budapesti központba.”100 A határsávba eső községekből való eltávolítással szinte egyidőben történt a baloldali és ideiglenes lakóhelyű személyek összegyűjtése és elszállítása a me­gyéből. Tabon először április 14-én a zsidók lakásaikat ellenőrizték és a nem ál­landó bejelentett személyeket letartóztatták. Így elfogták Römer Sándoménál tartózkodó pécsi nővérét két gyerekkel, öccsét és annak feleségét. Még aznap egy külön vasúti szakaszban mintegy 20 elfogottat Tabról Siófokra kísértek a csen­dőrök. Rőmerné - férje munkaszolgálatos több éve - a vasúti állomáson kérdő­re vonta a szolgálatot teljesítő B. vasúti tisztet, aki sértő kifejezést használt az el- hurcoltakkal szemben. A vasutas által aznap megírt feljelentésben a következők olvashatók: „Rőmerné erre azt a kijelentést tette, hogy én azért vagyok olyan goromba és felületes vele szemben, mert most ő sárga csillaggal van megbecste- lenítve, pedig ő már hozott áldozatokat és ezt a csillagot is öntudatosan viseli, és nekem nem áll különösebb nehézségemre, hogy ellene egy koholt vádat szer­kesszek és azt ma vádul elfogadják s ellene eljárást indítsanak, ezt az áldozatot is megfogja hozni.”101 Rőmernét rövidesen, április 23-án a főszolgabíró ezután ref. (rendőri felügyelet) alá helyezte, Budapestre, a Mosonyi úti rendőrlaktanyába vitték, majd innen került Auschwitzba.102 A Tabról elsőként elhurcolt zsidószemé­lyek között volt Herczog Istvánná Lefkovics Sári (1917-), akit Siófokról rövide­sen Auschwitzba vittek, ahol elpusztult Herczog Ignác, Herczog Izsó, Herczog Károly, László Béla, Reizman Jakab, Kallus Manó és Klein Menyhért.103 Ugyan­akkor hurcolták el a korábban baloldali tevékenységéért nyilvántartottakat is, köztük Bruck Zsigmond (1891-) géplakatost, öt a főszolgabíró mint megbízha­tatlant a háború további tartamára április elején internáltatta. A fővárosi tolonc- házból Bruck Nagykanizsára, majd innen rövidesen Auschwitzba került. Alig menekültek meg néhányan az első tabi elhurcoltak közül.104 Április 14-én a So­mogyi Űjság második oldalán közölte, hogy Nagyatádon 18, Csurgón pedig 24 zsidót internáltak, mivel szabálysértés miatt korábban eljárást indítottak ellenük. Most az internálás a legtöbbnek az életébe került, mivel rövidesen Németország­ba vitték őket a deportáló vonatok.105 A hatóságok a német megszállókkal közösen a zsidóság megsemmisítésé­nek első fázisára a gettósításra, fokozottabb őrzésükre, mozgásuk teljes korláto­zására készültek. Az ún. 1610. ME rendelet „a zsidók lakásával és lakhelyének kijelölésével kapcsolatos egyes kérdések szabályozásáról” - április 28-án jelent meg, illetve lépett hatályba. A rendelet 8-10. §-ai alapján történt meg a zsidók összeköltöztetése. 8. § i. A tízezernél kisebb lélekszámú községekre vonatkozóan a törvény- hatóságok első tisztviselője akként rendelkezhetik, hogy a zsidók kötelesek záros 346

Next

/
Oldalképek
Tartalom