Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Andrássy Antal: Zsidóüldözés Somogyban (1944. március-július)
zsidótárgyat és ruhaneműt rejteget.” Az egyórás házkutatás itt sem járt eredménnyel.61 Viszont igen megalapozottnak látszott a bogiári főjegyző feljelentése vitéz Üjlaky László csendőralezredesnél, hogy Harmath Lajos balatonboglári ácsmester zsidó vagyont rejteget. Harmathnál a csendőrök június 18-án házkutatást tartottak és megtalálták dr. Kaczander Károly bányafőorvos tulajdonát képező értékes szőnyegeket. Harmath ezeket átvételi elismervénnyel 1943 szeptemberében vette át. Különben is Kaczander nem számított zsidónak, így a feljelentő felsült.62 Az antiszemita hangulatot használta ki néhány somogyvári jobboldali egyén is, akik Visnyei Simon vezetőjegyzőt Szathmáry főispánnál zsidóbaratko- zás címén feljelentették. A főispán első intézkedése Visnyei áthelyezése és polgáriruhás csendőrnyomozó küldése volt. A 4. nyomozó alosztály szerint Visnyei jó viszonyban volt Steinitz István somogyvámosi földbérlővel, akitől terményt és állatot vásárolt. A lakosság úgy tudta, hogy Visnyei kedvezett a gettóba szállításkor a helybeli zsidóknak. Az üzletek bezárása előtt Visnyeiné textilárut vásárolt. A nyomozásnál gyanúba került a helybeli földbirtokos is. „A grófi kastélyban történt bizalmas puhatolás szerint nem lehetett megállapítani, hogy nagyobb értékeket, vagy textilárut vittek volna a kastélyba. Ezen körülmény nem is valószínű, hogy fennáll, mert a kastélyban egy német herceg mint örökös lakik és mint német érzésű, valamint zsidó gyűlölő ember nem engedné meg, hogy zsidó vagyont rejtegessenek a kastélyban.” A német hercegre való tekintettel ezután az ügyet gyorsan lezártnak minősítették.63 A német megszállók Somogybán, miközben a gazdag zsidók értékeit, elsősorban arany- és ékszertárgyait megszerezték, a legnagyobb és a legjobban berendezett lakásokba költöztek. A gettósítás előtt Kaposváron már néhány nagyobb zsidólakást elfoglaltak, de május derekától valamennyi elhagyott lakásból elsőként válogattak. A beköltözésük után egy hónappal vettek meguknak annyi fáradságot, hogy számukra a lakást kiutaltassák. Június 15-én a Königsberg örökösök Ezredév u. 5. szám alatti házában a toponári német légügyi (radarállomás) személyzet, az Eszterházy (ma Bajcsy-Zs. u.) utcában a Gestapo, míg a Tisza István utcában (ma Dózsa Gy. u.) a német állomásparancsnokság kapta meg a kiutalást.64 Mindegyik a legtehetősebb zsidók házait foglalta el a teljes bútorzattal egyetemben. Balatonbogláron a HM útján vették igénybe az SS-csapatok és a német Biztonsági Rendőrség részére az öt legnagyobb zsidó villát. A gazdag tulajdonosok közül még április 11-én letartóztatták és elvitték a Franck Miksa és Fia cég tulajdonosát, egyúttal a Gaál Gaszton u. 112. szám alatt lévő házát a németek azonnal lefoglalták.65 Bélatelepen, mivel olyan méretű villa nem volt, amekkora az igényüket kielégítette volna, a Sirály szállót német tábori kórház céljára a nyár folyamán elvették.66 Rátették kezüket a németek a zsidóktól elvett egyéb értéktárgyakra is. Rádiókból válogattak, de a hadieszköznek nem mondható, elkobzott legnagyobb három vitorláshaj ót is „átvették” a lengyeltóti főszolgabírótól. Ezután ezeket a balatonkenesei német üdülő parancsnokának átadták.67 Az üldözöttek ingó és ingatlanának többsége azonban a helyi jobboldali személyeknek, a koncra leső kispolgári és lumpenproletár rétegnek maradt. A rendszert és a megszállókat kiszolgálók; katonák, csendőrök, rendőrök és a köz- igazgatás tisztviselői közül sokan az elhurcoltak értékei fellett osztozkodtak. A 341
