Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Andrássy Antal: Zsidóüldözés Somogyban (1944. március-július)
nyomozták, hogy származását tekintve fél-zsidónak tekintendő, ezért a csillag ner viselése miatt július 12-én letartóztatták és másnap a pécsi rendőrségnek átadták.1 Fonyódon 1944 május derekán, még a gettóba költözés előtt Dukiesz Márta 18 éves lányt, aki barátnőjéhez csillag nélkül átszaladt a szomszédba, feljelentették, és másnap a lengyeltóti főszolgabíró rendőrhatósági őrizet alá helyezte. Ezt június 20-án a Sárvári kisegítő toloncházban közölték vele.11 A csendőrség különös előszeretettel nyomozott a zsidók hírterjesztései után. Winkler Ignác fonyódi kereskedő a kocsmában a nyomozás szerint kijelentette, hogy szeretné megérni, amikor Sz. József és társai a Hangyaszövetkezet előtti fán lógnának. „Ha ez bekövetkezik, akkor ő olyant csinál, amilyet még a világ nem látott!” Május 3-án a kocsmáros a főszolgabíró előtt vallomását megmásította mondván, hogy Winklertől sehol sem hallott a napi politikára vonat- hogy Gy. István és Sz. József állandóan jelentgetik és ijesztgetik üzletében.12 Má- kozó kijelentéseket. Winkler - vallotta a kocsmáros - többször panaszkodott, jus 3-án Winklert a főszolgabíró rendőrhatósági őrizet alá helyezte és a budapesti toloncházba kísértette. Május 7-én, a Balatonba zuhant két német pilóta temetéséhez Fonyódon kirendelték Weiler Dezső helybeli lakost. A sírásás közben Weiler kijelentette T. József napszámosnak, hogy kitolt vele, mert német koporsókat emeltetett. A csendőrparancsnok a főszolgabírónak írt jelentésében „méltó büntetésképp és a többi zsidók előtt való elrettentő példaképpen internálását” javasolta ezért Weiler Dezsőnek. A napszámból élő feljelentettet mindenki szerette. A többi fonyódi üldözöttel őt is Tabra szállították. Amikor az internálása ismét szóba került, a tabi főszolgabíró június 22-én azzal zárta le az ügyet, hogy Weiler ütődöttnek látszik. „Az internálását nem tartottam szükségesnek, annál kevésbé sem, mert tudomásom szerint hamarosan el lesznek szállítva a németek által.”13 T. József a csendőrségen feljelentette Horovitz Lászlóné helyi lakost. T. József Horovitzné szikvízüzemében kocsis volt és még 1943 augusztusában azt mondotta, hogy „hiába bíznak a német győzelemben, azok úgysem győznek, illetve, hogy azok a piszkos németek úgysem nyerik meg a háborút, hanem azt az angolok fogják megnyerni!” T. akkor azért nem jelentette fel Horovitznét, mert „félt, hogy az akkor el- boosájtja ellásából”. Május 27-én a csendőrségi internálási javaslatot a tabi főszolgabíró megkapta és június 3-án, mivel Horovitzné ekkor már a gettóban volt, az ügyet „ad acta” tette.14 A főszolgabíró 1944. április 6-án rendőrségi felügyelet alá helyezte, majd a budapesti toloncházba utalta Telegdi Sándor balatonboglári magántisztviselőt, mivel az „az úgynevezett Tanácsköztársaság alatti viselkedése miatt a kommunista uralom után meg lett büntetve”. Budapestről Telegdit a garanyi internáló, majd a sátoraljaújhelyi munkaszolgálatos táborba szállították.15 Jutási István nyugdíjas csendőrfőtörzsőrmestertől Fonyódon azért vették el a helyi csendőrőrs javaslatára először a rádióját, mert felesége zsidó rokonsága azt esetleg ott a lakásán hallgatja. Rövidesen kerékpárjára és írógépére is sor került, mivel dacolva a faji előítélettel, 1935-ben nem keresztény lányt vett feleségül. A rádióelkobzásnak április 28-i jelentésében a helyi csendőrtörzsőrmester - állambiztonsági okokból nagy szerepet tulajdonított. A főszolgabíró ezért a május 11-i véghatározatában 24 óra alatti elkobzását rendelte el. Ezután Jutási István is leadta rádióját. Igénylésére rövidesen féltucatnyi helyi személy és szerv jelentkezett.16 3IJ
