Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Magyar Kálmán: Források Somogy honfoglaló nemzetségéről (Adatok a magyar nemzetségi szervezet középkori történetéhez 1.)
alakú részt 1913-ban renoválták, majd 1942-ben újjászentelték és egyházi célokra használták.101 Az 1980-as években kezdtük meg a laki központban lévő Szent Bertalan tiszteletére szentelt, a XIV. században már említett egyház kutatását. Az eredetileg föld, majd később téglavárrá átépített központ Ny-i részén lévő téglatemplomot a XV. században építhették át, illetőleg támpillérekkel egészítették ki.102 A szőcsényi földvárban álló, kisméretű, gótikus támpillérekkel ellátott téglakápolna egy nagyobb - talán a fonyódihoz hasonló - románkori periódussal is rendelkező, XV. századi kegyúri egyház, nyolcszög három oldalával záródó szentélye lehetett. A kisebb Kürtössi családi központ temploma legkésőbb a XII. századra datálható. Míg a földvár sáncai mellett és benne álló laki, illetőleg a szőcsényi templom a később sorra kerülő régészeti- és műemléki kutatás alapján - valószínűleg ugyancsak románkori előzménnyel állítható helyre.103 A felsorolt Bő nembeli családi központok templomainak a konzerválására és helyreállítására, rekonstrukciójukra reméljük a közeljövőben sor kerül.104 összegezés A tanulmányunkban tárgyalt kérdések közül - a honfoglalással kapcsolatban - azt az álláspontot alakítottuk ki, hogy az Árpádok csupán 955 után kerülhettek Somogyba. Előtte, már a X. század első felében itt telepedhetett le Bogát a hozzátartozó nemzetséggel(gekkel). (x. ábra.) Sikerült meghatároznunk a megye első, ismert honfoglaló nemzetségét is. Mivel az Anonymus által emlegetett ösbő vezér veszprémi birtoklása, valamint a Bogát udvarhelyek is a X. századra keltezhetők és a Bőn talált települések kezdete legkésőbb a XI. századra tehető, így ez a datálás, azonosítás biztosnak vehető. A nemzetség továbbélése szempontjából fontos, hogy ösbő neve, valamint a nemzetiségfőt jelölő bő név - a Bő nemzetség nevében - a középkor folyamán is továbbél, megtalálható. Ugyanakkor a Bő nemzetség somogyi és bői birtoklására már a XII. század végétől, XIII. század elejétől okleveles adatok vannak. S ugyanakkor sikerült a nemzetség birtokait, birtokközpontjait is meghatároznunk. A Bő központban (5-6. ábra) feltártuk a nemzetségi, XII-XIII. századi kegyúri monostort, temetkezőhelyet, a Szent Kereszt prépostságot. (7. ábra, 1-2. kép.) A hozzátartozó szolgáltató település XI-XVI. századi maradványaival, valamint a közelében egy vízparti, de ugyancsak a központhoz tartozó népek Árpád-kori, XI-XIII. századi településhelyét. (6., 9. ábra, 6-7. kép.) A XIII. századi forrásokban is emlegetett Bő falu külön-külön álló templomát (8. ábra, 8. kép), valamint a tőle Ny-ra, a Pogányvíz másik partján lévő Árpád- és középkori település, falu maradványait 9. ábra, 6-7. kép) is feltárhattuk, meghatározhattuk. Ötéves, 1978-1982 között végzett munkánk során Magyarországon először azonosíthattunk egy korai nemzetségi, bői központot, s annak legfontosabb településrészeit, szakrális központját. (5-6. ábra.) S az így meghatározott, a Pogányvíz patakra, illetőleg a belefolyó, NyK-i irányú érre támaszkodó és tulajdonképpen négy dombra kiterjedő egység igazolja a Szabó János Győző Heves megyében talált nemzetségfői településhelyével - Bő központtal 31
