Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Szili Ferenc: Adatok a kaposvári 10. tüzérezred doni tragédiájához (1942-1943)
szélgetéseket hírszerzésre használják fel. A magyar katonáktól pedig a lőszert a szlovák területen való áthaladás idejére el kellett szedni, mivel előfordult, hogy néhányan a vonatból lövöldöztek. Lengyelországban az állomásokon valósággal megrohanták a szerelvényeket a kenyérért és a cigarettáért könyörgő gyerekek és a nők. A vasúti szállítás mindössze 5-6 napig tartott, majd a 4. és az 5. üteg Goméiban, a többi alosztály pedig Rjetschitzán rakodott ki. A rövid pihenő alatt az ezred felkészült a gyalogmenetre. Ekkor a katonák már ízelítőt kaptak a háború nehézségeiből is. Az eredeti elképzelés szerint a hadosztálynak Kurszkig kellett volna menetelni, de újabb parancsot kapott, hogy a Korotojak-Liszki és a Nikolszkojé védelmi szakaszt foglalja el a Don mentén. A több mint ezier kilométeres út az embereket és a lovakat egyaránt megviselte. A hosszú út alatt az éjszakai pihenőket többnyire a szabadban töltötték a katonák és sátrakban aludtak, a lovak pedig a szabad ég alatt voltak elhelyezve. Mivel esős, hideg idő ekkor még ritkán fordult elő, a viszonyok a táborozásra alkalmasak voltak. Bár az élelmezés minősége megfelelt, a napi megerőltető menetelés után az kevésnek bizonyult, így az út végére a katonák fizikai állapota meggyengült. A hosszú menet alatt átlagban csak minden 7. nap volt pihenőnap és a napi átlagos menetteljesítmény 28 km volt. Ez a teljesítmény a rossz viszonyok, valamint az ellátási nehézségek miatt mind a katonákat, mind pedig a lovakat megviselte. Ekkor derült csak ki, hogy a lóvásárlási bizottságok selejtes lovakat vásároltak, noha tetemes pénz állt a rendelkezésükre. A rossz utakon nem lehetett a kocsikra felülni, így a katonák az út 80%-át gyalog tették meg, sőt igen gyakran a megrekedt kocsikat is tolták. Bár a partizánok az ezrednek - menet közben - veszteséget nem okoztak, a hadosztálynak annál inkább. A partizánoktól való félelem - a parancsnokság jelentése szerint - sokszor szinte megbénította a katonákat. Végül a 10. tüzérezred a Don folyónál kiépítette állásait, ahol együttműködött a hadosztály más egységeivel, így a 36. és a 6. gyalogezreddel, a 10. légvédelmi üteggel, a 10. híradószázaddal, a 24/II. tüzérosztállyal. A védelmi állások kiépítésében felhasználták a munkaszolgálatos századot, amely, főleg a Bácskából és a Muraközből származó elítélt kommunistákból állott, akiket a váci fegyházból szállítottak a frontra. Többségüket a tífusz és a fagyhalál pusztította el. A januári szovjet offenzíva a 10. tüzérezredet is szétszórta, a veszteség mértékét azonban pontosan nem tudjuk megállapítani. 3. Hangulat jelentések A hangulat- és helyzetjelentéseket az osztályparancsnokok készítették hetenként, később pedig kéthetenként küldték el azokat a hadosztályparancsnokságra. Ezekben a jelentésekben beszámoltak a lelkes hangulatról, az élelmiszer és az ellátás bőségéről, majd néhány kisebb hiányosságot is említettek, de kivétel nélkül mindnyájan ügyeltek arra, hogy túlságosan komor képet ne fessenek. Bár a hadosztályparancsnokság hangoztatta, hogy a tényleges helyzetet nem szabad meghamisítani, a kisebb egységek parancsnokai azonban nagyon is jól tudták, hogy mit lehet és mit szabad megírni. Természetesen a hangulatjelentésekben közölt megszépített és hamis információkat - a későbbiekben - a felsőbb katonai vezetés nem tudta felhasználni. 306
