Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Tilkovszky Lóránt: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a hazai német nemzetiség az 1930-as években
összpontosult irányítást egy hetestanács vette át, ezen belül azonban az ifjúradi- kális triumvirátus — Kussbach, Basch, Rothen — diktált. Bleyer halálával nem következett be tehát a remélt enyhülés, mert az előtérbe nyomult ifjúradikálisok még elszántabban igényelték a náci Németország támogatását a magyarországi volksdeutsch mozgalom számára. Gömbös 1934 februári levelét, amely a kis- antant-államokbeli német—magyar kisebbségi együttműködés előmozdítása ellenében felajánlotta a magyarországi németség anyanyelvi kulturális igényeinek Tci- elégítését, amit minden külső beavatkozás kiküszöbölésével, a volksdeutsch irányzat negligálásával, a mérsékelt és abszolút lojális Gratz-féle irányzatra támaszkodva kívánt végrehajtani, Hitler válasz nélkül hagyta, hogy gazdag taktikai lehetőségeket kínáló, hosszadalmas szakértői tárgyalások, hivatalos diplomáciai lépések és társadalmi szervek nem-hivatalos akciói sorozatán keresztül próbáljon a Németországra magát ráutaltnak érző magyar kormánynál anélkül is engedményeket elérni, hogy komolyabb ellenszolgáltatásokra kényszerülne.29 Közben a magyarországi politikai életben erőre kaptak különféle, a hatalomra került német nemzetiszocializmustól ihletett hitlerista pártok, így mindenek előtt Meskó Zoltán Magyar Nemzetiszocialista Földmíves- és Munkáspártja, valamint gróf Festetics Sándor Magyar Nemzeti Szocialista Pártja. Ezek azonnal megkezdték toborzásukat a hazai német lakosság körében is, attól számottevő eredményt remélve. Propagandájuk, mely cáfolta, hogy Hitlernek terjeszkedési szándékai lennének, s azt hirdette, hogy „a pángermán veszély dajkamese”, védelmet ígért a nemzetiségi igényeket támasztó német lakosságnak a pán- germánizmus vádjával szemben, amelyben a magyar nacionalizmus oly sommásan volt hajlandó elmarasztalni a német kisebbséget. A Kisgazdapárt azonban - elsősorban a magyarországi németség szociális struktúrájából kifolyólag - messzemenően nagyobb vonzóerőt gyakorolt rá, s ez is egyre hangsúlyosabban ígérte a nemzetiségi jogok védelmét, az anyanyelvi igények képviselését. De ott sürgőit a német választók körül a Keresztény Szociális Gazdasági Párt, és Gri- ger Miklós Nemzeti (Legitimista) Néppártja is; ez utóbbiak vallási, egyházi szempontból is ellenfelei az „újpogány” nácizmusnak, és az Anschluss-törekvé- seknek. Mindezek a pártok igyekeztek 1933 végén, 1934 elején a maguk politikai céljaira kiaknázni a földművelésügyi minisztérium egy rendeletét, amely a tejtermelő német kisgazdákat érzékenyen sújtotta, s amely ellen a szociáldemokrata párt is agitált a főváros-környéki német községekben.30 Az MSZDP-re — és Országos Német Bizottságára -, amely a németországi szociáldemokrata pártban egyik legnagyobb támaszát veszítette el 1933 júniusában, újabb, s különösen közvetlenül érezhető csapást jelentett az ausztriai szociáldemokrata párt betiltása 1934. februárjában, a bécsi munkásfelkelés leverését követően. A magyarországi szociáldemokrata mozgalomra gyakorolt dez- organizáló hatása leginkább természetesen a nyugat-dunántúli területeken nyilvánult meg. Egy májusi jelentés a soproni helyzetről a teljes ziláltság, bénult elhanyagoltság képét mutatta: nem folyt agitáció, a röpiratokat szét sem osztották. Növekedett viszont e területeken az osztrák nácik befolyása.31 Az 1934. júliusi ausztriai náci puccs-kísérlet nyomán különösen nagy lett a már korábban is érezhető idegesség: mi lesz, ha az Anschluss előbb-utóbb bekövetkezik, s a nemzetiszocialista Németország Magyarországgal közvetlenül szomszédossá válván, a náci-pángermán agitáció akadálytalanul fog zúdulni Magyarország németlakta területei felé? A magyarországi volksdeutsch mozgalom 290
