Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
L. Nagy Zsuzsa: Kisiparosok és kiskereskedők Somogyban a két háború között
ban csaknem kétszer, 1941-ben jóval több mint kétszer akkora a részesedésük a tulajdonképpeni kereskedelemben, mint a tulajdonképpeni iparban. Ennek alapvető oka, hogy a tulajdonképpeni kereskedők száma az egész korszakban állandóan emelkedik, miközben a tulajdonképpeni iparosoké csökken. De szerepet játszik benne az is, hogy a kereskedés nincs oly módon szakképesítéshez kötve, mint az iparűzés. Különösen 1920 és 1930 között emelkedik meg a nő kereskedők száma és aránya, éppen akkor, amikor az iparosoké és a nő iparosoké is csökken. A kereskedelem többi s kevésbé rangos területén még több nő kereskedőt találunk. A kofák, egyéb piaci és utcai árusok több mint felét nők adják 1920- ban és 1930-ban. Ez a helyzet 1941-re romlik meg, amikor tényleges számukkal együtt arányuk is csökken, noha változatlanul magas még. Csupán a kereskedelmi ügynökök és alkuszok csoportját uralják szinte kizárólagosan a férfiak, ámbár a nők itt is képesek voltak megtartani jelentéktelen arányukat. Mindezek mellett 1920-ban 50, 1930-ban 61 nő volt, aki mellékfoglalkozásban működött önálló kereskedőként.76 1910-1941 között a tulajdonképpeni kereskedelem három fő csoportjában tudták igazán megvetni lábukat a nők: legnagyobb számban az élelmiszerkereskedelemben, majd a fonó- és szövőipari árukkal, s végül az állatokkal, mezőgazdasági termékekkel való kereskedelemben.77 Ügy tűnik, kezdetben az élélmi- szerkereskedelembe tudtak betörni, mégpedig jelentős számban, s ezt 1920-ra már komolyan növelni nem tudták. Erre az 1918-1919-es esztendők nem is voltak alkalmasak, nem is adtak lehetőséget. 1930-ra viszont megkétszerezték számukat, ami ennek a kereskedelmi ágnak nagy vonzerejét és növekvő eltartóképességét mutatja. A fonó- és szövőipari árukkal való kereskedelemben 1910-ben a nők még éppen csak megjelentek, de 1930-« már csaknem meghatszorozták számukat. A fentieknek megfelelően a nő kereskedők tulajdonában nagy számban vannak szatócs boltok, vegyeskereskedések, fűszer- és gyarmatáru, kézmű- és rövidáru üzletek. 1920-ban még nem volt nő a ruha-, a varrógép- és kerékpár kereskedők között, 1930-ban azonban már igen. Nőtt a számuk a fa- és gabonakereskedők között, 1941-re a gyógy- és vegyiáru-, könyv- és zenemű kereskedők között is.78 A nő kereskedők anyanyelvi megoszlása (lásd az 5. sz. táblázatot)79 azt mutatja, hogy „magyarabbak” voltak, mint a nő iparosok. Igaz, 1930-ra a magyar anyanyelvűek aránya két százalékkal csökkent, de még így is jóval meghaladta az iparosokét. A német anyanyelvűek aránya ugyan 1920-ban magasabb, mint a kereskedők között általában, 1930-ra viszont már alatta marad annak. Ezzel szemben a horvátok kissé emelték arányukat, miközben jelenlétük a nő iparosok között vesztett jelentőségéből. Végül feltűnő, hogy bár 1920-ban az egyéb és ismeretlen anyanyelvű kereskedők aránya az iparosokéhoz mérten igen alacsony volt, 1930-ra nagyobb növekedést ért el, mint a nő iparosok között. Felekezeti hovatartozásuk tekintetében a nő kereskedők még jobban különböztek a nő iparosoktól. (Lásd a 6. sz. táblázatot.)80 1920-ban a nő kereskedők messze nagyobb része római katolikus, mint az összes kereskedőé, mégis több mint 25, ill. 20 százalékkal maradtak el a nő iparosok mögött. Ugyanakkor a második legnépesebb felkezet körükben az izraelita. A nő kereskedők között ugyan kisebb részben vannak zsidók, mint a kereskedők összességében, mégis több mint háromszor (1920) vagy csaknem háromszor akkora a jelenlétük (1930), mint 263
