Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
L. Nagy Zsuzsa: Kisiparosok és kiskereskedők Somogyban a két háború között
A megye társadalmi életében, autonóm testületéiben a kereskedők összehasonlíthatatlanul nagyobb szerepet játszanak, mint az iparosok, mert közöttük több a virilista. A legnagyobb adófizetők azonban nem a segéd nélküliek, az egy segéddel dolgozók, piaci kofák csoportjából kerülnek ki. A munkásmozgalom kisebb vonzerőt gyakorol a kereskedőkre, mint az iparosokra. Kaposváron 1944- ben azonban a nyilas párttagok között nemcsak kereskedők, hanem iparosok is voltak.67 A nők a kisiparban és a kiskereskedelemben Somogy kisiparosainak és kiskereskedőinek néhány sajátos vonását világítja meg, ha a nők szerepét e területeken elkülönítve vesszük szemügyre. Az önálló iparosok egyes csoportjaiban a nők jelenléte meglehetősen eltérő. (Lásd a 8. sz. táblázatot.)68 A tulajdonképpeni iparban 1910-től 1941-ig arányuk nem ment tíz százalék alá. Számuk alakulása tulajdonképpen az iparosok létszámának változását követte: 1920-ra 155-el emelkedett, 1930-ra azonban nagyobb visszaesés következett be, mint az 1910-1920 közötti növekedés volt. Míg a férfi iparosok száma 1930 után ismét emelkedett, a nőké éppen ellenkezőleg, feltűnően fogyott. 1920-ban a nő iparosok körében is azok a hatások érvényesültek, mint az iparosok körében általában. Ügy tűnik azonban, a gazdasági viszonyok normalizálódása csakúgy, mint az 1929-1933-as válság növekvő mértékben a nő iparosokat késztette önállóságuk feladására. Ez a folyamat 1941-ig csak erősödött, ami ekkor még kevéssé magyarázható a nő iparosok felekezeti összetételével és a faji törvények következményeivel. A házi- és népiparral foglalkozó önállók között lényegesen nagyobb arányban képviseltetik magukat a nők. Még a legkedvezőtlenebb időpontban (1941) is magasabb ez az arány, mint a tulajdonképpeni iparban a legkedvezőbben volt (1910). Valójában a házi- és népipar önállói között számbelileg kevesebb a nő, mint a tulajdonképpeni iparban, holott azt gondolnánk, előbbiek jóval könnyebben elérhető önállósulást kínáltak számukra. Bizonyára a vándoriparosok sajátos életformája az oka annak, hogy a nők, akikre az ipar gyakorlása mellett még a család, a háztartás gondja is hárult, csak egészen kis számban találhatóak közöttük. Az önálló nő iparosok igen jelentős száma mellékfoglalkozásként folytatta tevékenységét. Számuk 1920-ban 2433, 1930-ban 2415 volt, túlnyomó nagy részük nem a tulajdonképpeni, hanem a házi- és népiparban volt található.69 Nem tudjuk bemutatni, hogy a nő iparosok milyen nagyságú műhelyekkel rendelkeztek, hány segédet foglalkoztattak. Bizonyos adatokból és összefüggésekből azonban arra kell következtetnünk, hogy tekintélyes részüket a segéd nélküliek között kell keresnünk, noha természetesen voltak, akik megfelelő tőke birtokában folytatták az ipart és segédszemélyzettel dolgoztattak. A nő iparosoknak elsősorban a ruházati, a szállodás- és vendéglős, valamint az élelmiszer- ipar ad megélhetőségi lehetőséget. Ruházati iparról szólva egyszerűen varrónőkre kell gondolnunk, mint ahogyan a szállodás- és vendéglős ipar kapcsán is főleg kisebb kávé- és italmérésekre. 1930-ban a ruházati ipar önállóinak 34,85%-át nők adták. Néhány szakmában a nő iparosok olyan sikeresen működtek, hogy arányukat növelni is tudták, mint a szállodás- és vendéglős iparban.70 261
