Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
L. Nagy Zsuzsa: Kisiparosok és kiskereskedők Somogyban a két háború között
gedély kiváltásával, de mindkét esetben a szakképzettség igazolásával lehetett »folytatni.40 Az iparosoknak az a része, amely képes volt igazodni a kor és a technika változásaihoz, s nem nélkülözte a vállalkozói bátorságot és a szükséges anyagiakat sem, általában követte a régi céhes ipar 1918-ig még könnyebben megvalósítható hagyományait. Mielőtt végleg letelepedett, önállósult volna, különböző országrészeket, városokat keresett fel s hosszabb-rövidebb időt szakmai gyakorlattal töltött. Ilyen volt pl. Stefanovszky Dezső szálloda- és mozgóképszínház tulajdonos, aki mielőtt 1924-ben Tabon megtelepedett és szállodát nyitott volna, Budapesten, Szabadkán, Temesváron, Tátrafüreden, Veszprémben, Abbáziában tanult és dolgozott. Ügy tűnik, ő az első, aki Somogybán rendszeres mozielőadásokat tart, szállodája nagytermét használja e célra 1927-től, még mielőtt a kifejezetten mozihelyiségül alkalmas épületek a megyében megépülnének.41 A kisiparosok azonban általában nem ebbe a körbe tartoznak. Ök alig vagy egyáltalán nem mozdultak ki szülőhelyükről, műhelyük telephelyéről. Ök csak elvétve kerültek be a községi, városi képviselőtestületekbe, egyszerűen azért, mert nem tartoztak a legnagyobb adófizetők közé. A képviselőtestületek összeállítását megszabó előírások és azok alkalmazása a választás útján való bekerülést sem könnyítették meg.42 Miután a XIX. század végére a céhek, s ezzel együtt az iparosok szakmai szervezetei is megszűntek, hosszú évtizedek teltek el, amíg többé-kevésbé kialakultak az új viszonyokhoz igazodó újfajta szervezetek. Somogybán a húszas években indult meg komolyabban a szervezkedés, akkortól alakultak iparoskörök, egyletek, testületek s épültek székházaik, mint pl. 1931 végén Barcson. Az ipartestületek elnökei és tisztségviselői a nagyobb üzemtulajdonosok közül kerültek ki, akik rendszerint virilisták is voltak. Ilyen pozícióba kisiparosok nem jutottak.43 Az iparegyesület, iparoskor mellett a kisiparos még sok más szervezetnek lehetett tagja, akárcsak a kiskereskedő. Somogybán 1932 végén 449 egyesületet vettek számba, köztük 63 érdekképviseleti, 48 önsegélyező egyesületet is.44 A modernizálódás, a körülmények javulása több ponton ütközött a kisiparos érdekeivel, vagy rótt rá a korábbinál nagyobb terheket. Ilyen volt az, hogy a betegségi stb. biztosítás kiterjesztése következtében a segéd s más alkalmazott után járulékot kellett fizetnie. Ha a befizetéssel elmaradt, akkor még kamatokkal is megterhelték. Ebben a helyzetben az iparos méginkább érezte annak hátrányát, hogy ő maga semmiféle biztosításban nem részesülhet. E panaszokat - együtt az adócsökkentés és adóreform követelésével - a kaposvári Ipartestület állandóan napirenden tartotta.45 A kisiparosokat, általában azokat, akik falvakban dolgoztak, különösen kedvezőtlenül érintette a munkaidő törvényes korlátozása a 20-as évek végétől. A kisiparos munkája részben egyes szakmák természeténél fogva, részben a megrendelések egyenetlensége miatt nem folyamatos, időnként feltorlódik. A kis műhely - szemben a gyárral - nehezen tudott igazodni a nyolc, de még a tíz órás munkaidőhöz is. Falun ez ráadásul a lakosság morális felfogásával is élesen ütközött, hiszen a mezőgazdaságban hasonló korlátozást nem ismertek.46 A kisiparosokról vázolt s hiányos kép is érthetővé teszi, hogy a szociáldemokrata mozgalom miért tekintette az ipari munkásság természetes szövetségesének a kisiparost, az SZDP vezetősége és az ellenzék is miért sürgette a 20-as 25 5
