Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Király István: Somogy megye uradalmainak fejlettsége az első világháború előtt
századig gyakorlattá vált, hogy az uradalmak rendszeresen vásároltak kész ökröket a parasztságtól. Egyéves használat után - rendszerint télen - meghizlalták az ökröket és friss ökröket vásároltak a selejtökrök helyébe. Ennek a gyakorlatnak a századfordulón lett vége, amikor sem a Dunántúlon, sem a Nagy- Alföldön már nem lehetett kész ökröket beszerezni.6 Az ökrös fogatok, amelyek az uradalmak vonóerejét adták, fél évszázadig, sőt még azon túl is meghatározták az uradalmak földművelésének jellegét, a munka intenzitását, de még a földművelés kulturáltságát is. Technikatörténeti szemszögből alapvetően fontos a szerszámokat mozgató erő milyensége. Magyar- országon két vonóállat jöhetett számításba; a szarvasmarha és a ló. Az uradalmak dfszágosan, de Somogybán is az elmaradottabb vonóerőt, az ökörfogatot voltak kénytelenek használni. Csak a századforduló után kezdenek nagyobb szerepet kapni a lovak az uradalmak földművelésében és ez a szerepkör egészen 1944-ig fokozatosan nőtt. Ezért az uradalmak fejlettségének fontos mutatóját kapjuk meg, ha a szarvasmarha és a ló vonóerejére vonatkozóan arányokat számolunk ki akár egy megye, akár egy régió, akár az egész ország uradalmaira nézve. Az sem közömbös, hogy a száz hold művelt területre mennyi igaerő esik. Mindebből lényeges következmények származnak, pl. az uradalmak jövedelmezősége vagy az uradalmi cselédek kizsákmányolásának foka. Ha mindezt még idősorban is elhelyezzük, akkor az uradalmak fejlettségéről vagy a fejlettség változásairól kaphatunk hiteles történeti képet. Mindezek leszögezése után egészen nyilvánvalóvá válik, hogy az állati vonóerőnek milyen nagy a jelentősége az uradalmak fejlettségének megítélése szempontjából. De talán még ettől is fontosabb, hogy az egyik alapvető termelőerő, az uradalmak cselédjei, napszámosai, sommásai és egyéb szakmányosai milyen mértékben vannak jelen. Általában történeti vizsgálataink közepette erre nem fordítunk elég figyelmet. Aminek talán az is oka, hogy egy-egy megye uradalmainak teljes cseléd- és egyéb munkásainak létszámáról alig van adatunk. Pedig a mezőgazdasági termelésnek mindig nagyon fontos része volt és lesz az a parányi erő, amit az ember képvisel. Vagy talán úgy is lehet fogalmazni technikatörténeti szemszögből, hogy a kézi erő egy történeti fejlettségi színvonalat is képvisel, amíg túlnyomó mértékben csak az van jelen. Természetesen ennek az emberi erőnek - egyszerűen szólva munkaerőnek - az egész helyzete a somogyi uradalmakban szintén nagyon fontos mutatója az uradalmak fejlettségének. Ismeretes, hogy a magyar mezőgazdaság 1944-ig csak a gépesítés kapujáig jutott el; a magyar mezőgazdasági termelés kézi és állati munkaerőre volt alapozva. A gépek megjelenése az uradalmakban, ha nem is alapvető mutatója az uradalmak fejlettségének, mégis rámutathat ennek a birtoktípusnak a lehetőségeire és korlátáira. Ezért fontosnak kell tartani az ún. mechanikus vagy motorikus erőnek az alkalmazását. A magyar agrártörténetírás nagy szerencséje, hogy a nagybirtokos osztály kifejezett kívánságára elvégezték az 1895. évi mezőgazdasági összeírást. Ez a statisztikai felmérés európai relációkban is igen jó módszerűnek mondható és a látószöge is széles volt. Lenin ennek a statisztikának azt a részét emelte ki, amely a vas használatával foglalkozik a mezőgazdaságban.7 A korabeli birtok-, tulajdon- és üzemi viszonyoknak ez a statisztika egy jól sikerült felmérése, amelynek pontossága a lehetőségek határán mozgott. Az 1895-ös év kiválasztása egy szerencsés időkiválasztásnak tartható, hiszen a gabonakonjunktúra lezárult már; a 218
