Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Kanyar József: Népoktatás Dél-Dunántúlon a két Ratio között (1777-1806)
gukat (az iskolamester ne legyen szolgája a lelkésznek!), leszögezvén, hogy egyházi feladatokat ne a tanítási idő rovására végeztessenek velük a lelkészek, de megtiltották számukra a falusi lakodalmak kimuzsikálását is. Az Instrukció természetesen kitért a népiskolákban használatos tankönyvek felsorolására is, nagy szerepet tulajdonítva „A parasztfiatalság erkölcsi könyvecskéje” c. olvasókönyvnek, amely az állammal és az uralkodóval szembeni kötelességeket tartalmazta. Noha - régiónkban e kiadvány használatával nem találkoztunk, ahogy az anyanyelv betűivel birkózó tanulókra ráoktrojált német ABC-vel és egyéb kétnyelvű tankönyvvel is csak a nemzetiségi falvak népiskoláiban találkoztunk. Az Instrukció mellett az 1787-ben kiadott kerületi főispáni jelentések útmutatói is különös nyomatékkai hívták fel a főispánok figyelmét az alapfokú képzést nyújtó iskolákra (Trivialschulen), kérve tőlük azok számának a növelését és fejlesztését. A király jól érzékelte azt a körülményt, hogy az alapfokú iskolák ügye jelentős támogatást kaphatna azáltal, ha a főispánok - néhány iskolai vizsgán való részvétellel egybekötötten - iskolalátogatást is eszközölnének a megyék vizitációi alkalmával. Amikor a József-kori kormányzati rendszer összeomlott: a megyék támadták a tanügyi rendelkezéseket is, ha nem is azonos súllyal, mint a számukra jóval sérelmesebb egyéb rendelkezéseket (pl. az önkormányzat felfüggesztése, a német nyelvrendelet, a földmérés végrehajtása stb.) s velük egyetemben a Ratio educationis „oktatás-politikum” elvét is és visszatértek népiskoláikban a régi tanítási metódusokhoz, a hagyományos trivialis tárgyak: az olvasás, az írás és a számolás alapoktatásához, következtében pedig a népoktatás súlya és helyzete erősen kezdett hanyatlani és visszafejlődni hazánkban, aminek során Sándor Lipót már szinte feleslegesnek is tartotta a falusi népiskolák fenntartását. így záródott le hazákban népiskola-történetünk első nagy korszaka, előretörések és visszaesések hullámzásai közepette, amelyben - végül is - még nem kedveztek a körülmények ahhoz, hogy a népiskolák a nemzet kulturális fejlődésének ügyévé és alkatelemévé válhassanak. E folyamatban vált szükségessé a II. Ratio educationis megjelenése. * * * A korszak végső lezárása előtt még azokról a helytartótanácsi és megyei erőfeszítésekről is említést kell tennünk, amelyek a II. Ratio educationis előtt: a XIX. század fordulóján történtek a régióban. Mindenekelőtt négy ilyen helytartó- tanácsi rendeletről kell szólnunk a korszak utolsó esztendeiből. Az első rendelkezést a Helytartótanács 2679 szám alatt adta ki 1796. április 19-én, amely a szülőket büntetés terhe alatt (sub poena) próbálta a falusi iskolák ügyének (quoad instituti scholarum vernaculorum promotionem”) az előmozdítására megnyerni.25 A Helytartótanács második rendelete a 17 536-os számú volt, amely már a tanulók iskolába „kényszerítéséről” szólt. A megyék már korábban is hoztak e tekintetben határozatokat, most azonban újból megerősítették a központi rendeletet, „hogy a legeltetéstől visszavont tanulókat naponta legalább két órára kényszerítsék iskolalátogatásra és a vallási tanok befogadására”. A megyék határozataikban ismét leszögezték, hogy majd elvonják a munkáktól a tanulókat és a vallási ismeretek befogadására pedig kényszerítik őket.26 203
