Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Kanyar József: Népoktatás Dél-Dunántúlon a két Ratio között (1777-1806)
Hazai tanügyigazgatásunk kiépítésének a kezdetét - tehát köztudottan - még az I. Ratio kiadása előtt: az 1776-ban felállított 9 regionális tanulmányi kerület megszervezése jelentette és e tanügyi igazgatási szervezetet szabályozó - a tankerületi népiskolai ellenőrök részére kiadott Instrukciók kiadása zárta le (1789). A csak adatszolgáltatási feladatokat ellátó nemesi megyék teljes kikapcsolásával megoldott tanügyigazgatás hazánkban a regionális tanulmányi kerületek és szervezetek kiépítésének az útjára lépett. E kerületek egyike régiónkban foglalt helyet Pécs centrummal. Mindezek hátterében ott érződött — természetesen - a nemesi vármegyék szemlélete, amely tehertételként tekintett jobbágyparasztságunk iskolaügyére: olvasni és írnitudására, míg a birodalom másik felében az osztrák felvilágosult abszolutizmus már jóval nagyobb jelentőséget tulajdonított az ifjúság iskolai oktatásának. A regionális tanügyi szervezetek élén a kerületi főigazgatók oktatásszervező tevékenysége azonban többrendbeli akadályba ütközött. Sem a feladatok nagysága, és azok végrehajtására rendelkezésre álló alacsony létszámú hivatali apparátus, sem a nagy kiterjedésű régióbeli illetékesség, sem a főigazgatói hatáskörön kívül álló más és fontos állami feladatokat ellátó tevékenység nem kedvezett a regionális igazgatási centrumok szervezetéhez simuló tanügyi igazgatási koncepciónak. Jellemző adatként említhetjük régiónkból azt a gr. Niczky Kristófot, a Hétszemélyes tábla bíráját és Szerém főispánját, aki egyszerre volt főigazgatója a győri és a pécsi tankerületnek: országrésznyi „birodalom” tartozván illetékessége alá Moson megyétől Bács megyéig. A régiók további centralizálása idején: 1784-ben a kilenc tanulmányi kerületnek ötre való csökkentésekor, nemcsak a tanügyi igazgatás kezdeti lendülete hagyott alább, hanem a népiskolák feletti felügyelet elláthatatlansága is egyre nyilvánvalóbbá vált, hisz az öt népiskolai felügyelő aligha tudta volna irányítani - az aprófalvas régióban különösképp nem - a népiskolák ügyeit. Pedig maga az uralkodó is különös nyomatékkai kötötte az 1785-ös főispáni instrukciókban a munkácsi és a pécsi kerületekben az elemi iskolai képzés megjavításának a szükségességét.21 Az új főigazgatók személyének a kiválasztásánál azonban már előrelépésnek számított az a körülmény, hogy a tanügy irányítása vált a fő feladatukká. Ekkor kerültek protestánsok is a főigazgatók sorába - régiónkban Teleki József gróf —, a népiskolai felügyelők sorába pedig az eddigi kanonokok helyébe világiak, többnyire pedagógusok. E pozitív változások nemcsak az uralkodó türelmi rendeletéhez való ragaszkodását tükrözték, hanem elindítóivá váltak az egyházi befolyást csökkentő határozatok és rendelkezések folyamatának s azok ellenséges érzületű végrehajtásának is. A tanügyi igazgatási szervezetet szabályozó és a népiskolai ellenőrök tevékenységére vonatkozó jogszabály, amelynek alaptervezetét Prónay Gábor br. készítette, a jozefinizmus népiskolai kódexének tekinthető. Az Instrukció jelentős és maradandó elveket szögezett le,22 amelyek - még évtizedek múltán is - szinte szó szerint ismétlődtek meg a későbbi tanügyi rendeletekben.23 Ilyenek voltak - többek között - a 6-12 éves gyermekek tankötelezettségére vonatkozó szigorú rendelkezések s azok pénzbüntetés terhe melletti végrehajtása, a bírságpénzeknek tankönyvvásárlásra való felhasználása, a tanítási időszaknak a helyi körülményekhez való igazodása stb. 201
