Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)

Kanyar József: Népoktatás Dél-Dunántúlon a két Ratio között (1777-1806)

járója közül mindössze csak 30 (11,15%) tudta a nevét a szerződésekre aláírni, 239-nek kereszttel jelölték a nevét.

Ekkor készült a kaposváriak iskola szerződése is a három osztályú nemzeti iskola, benne három tanítómester működésére vonatkozóan, tanítóként 100 Ft fizetésre kötelezvén magát „a 337 adózó házból álló város szegénysége”, ösz- szesen csak 300 forintot tudtak volna adni a város lakói a 3 tanítónak, amely összeg még az élelmezésükre sem lett volna elegendő. Meg is jegyezte a megyei közgyűlés a lehetetlen állapotokról, hogy „impossibile autem sit, ut pro 100 flo- renum stipendio, quod hactenus unus magistrorum habuit, praeclara ad doccen- dum individua, eorum disponi queant”.12

A városi iskolaszerződéskor Bachmann János nyomatékkai megjegyezte, hogy Kaposvár mezővárosának megyebeli jelentősége következtében főelemi iskolára volna szüksége. De azt is megállapította az inspektor, hogy a város lakosságának jelentős része nagyobb iskolás gyermekeit már nyári pénzkereseti munkára küldi, mintsem az iskolába. A kisebbek pedig télen a ruhátlanság miatt nem tudnak iskolába járni. Ezért a mezőváros ne főelemire törekedjék, hanem egy három osztályos iskolára, amelynek egyik tantermébe, az egyetlen tanító elé a közrendű gyermekek járjanak, a másik két tanterembe pedig a kulturáltabb osztályok gyermekei, annyi tanító elé, amennyire - a tanuló létszám miatt - szükség mutatkozik.

Bachmann egy másik 1789. évi jelentéséből az is ismeretes a számunkra,13 hogy a mezővárosban Kele Imrének, az I. osztály tanítójának 50 tanuló járt az osztályába (amelyből 4 volt a nemes származású, 40 a polgár és 6 a köznépi), a II. osztály tanítója: Varga József elé pedig 34 tanuló járt (ebből 4 nemes, 18 polgár és 12 köznépi származású), míg a III. osztály tanítója Király Ferenc elé mindössze már csak 33 tanuló járt (ebből 7 nemes, 19 polgár és 7 köznépi). E tanulókból az I. osztályban 38 volt a szorgalmas és 12 a kevésbé szorgalmas, a II. osztályban 26 volt a szorgalmas és 8 a nem szorgalmas, a III. osztályban ugyancsak 26 volt a szorgalmas tanulók száma és 7 a kevésbé szorgalmasoké.

Ugyanezen összeírás Igái mezővárosában is feltüntette: a Domsits András tanító elé járó 45 köznépi tanuló számát, amelyből 39 volt a szorgalmas tanuló és csupán csak 6 a kevésbé szorgalmas. Sziget mezővárosában pedig Chvatik Ignác rí éve ott élő tanító és Nagy János segédtanító elé az I. osztályba 65, a II. osztályba pedig 40 tanuló járt. Ezekből 59 volt a szorgalmas és 46 a kevésbé. A tanulók származását illetően a mezővárosban 9 volt a nemesi családból, 35 a polgári és 61 a köznépi sorból származó tanuló.

Így Kaposvár mezővárosának nem is volt szívügye az új iskola, úgy érezték lakói és elöljárói, hogy azt, az iskolaszerződések kikényszerítésével, valósággal rájuk erőszakolták. De a vármegyének sem volt különösebb szívügye a megyeszékhely iskoláinak a sorsa, iskolaprogramja nem lévén, belenyugvással vette tudomásul, hogy a Ratio educationis állami feladattá minősítette az iskolaügyek irányítását. Talán nem lesz érdektelen azt sem megjegyezni, hogy a megyének a XVIII. századi országgyűlésekre készített követi utasításaiban egyetlen mondat sem olvasható a megye közoktatásügyére vonatkozóan, annak az egynek a kivételével, amidőn is az 1790/91-es országgyűlésre összeállított sérelmek és kívánalmak 53. pontjában rögzítette a kaposvári gimnáziumnak az iskolaalap segítségével történő felállításának a követelését.

196