Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Magyar Kálmán: Források Somogy honfoglaló nemzetségéről (Adatok a magyar nemzetségi szervezet középkori történetéhez 1.)
átmetszésekor előkerült osillámos homokkő, illetőleg téglák típusával egyezik meg. A templom szentélyének alapozásában is ugyanez a homokkő és tégla található. Ez a tény a templom és a sírok együvétartozását, azonos időben való keletkezését is jelentheti. Az is biztosnak látszik, hogy a szentély, de a hajó 'megnyúlt téglalapalakú, helyenként i,j m-t elérő agyaglapja is az Árpád-kor korábbi időszakára keltezhető.72 Ennek alapján az 1979-es ásatások során nyert régészeti bizonyítékok, valamint az előkerült leletek értékelése révén biztosnak látszik, hogy a belméret- ben 26 m-es hosszúságot és 9,4 m-es szélességet elérő, félkörívvel záródó egyházat (7. ábra) — a döngölt téglával és homokkővel bélelt egymástól rétegesen elváló agyagalapokra - a római, illtőleg jellegzetes Árpád-kori téglaanyag felhasználásával legkésőbb a XII. században építették. Az egységes építési periódusra utalnak a templom északi hajófalánál az agyagalapozásban előkerült hullám, illetőleg körömbenyomással, bevágással díszített kerámiatöredékek.73 Ehhez a korai periódushoz tartoznak a IX. szelvény legalsó, harmadik rétegének a sírjai. Az Árpád-kori, de a XIV. századi periódus sírjai is a támpillér agyagalapozása alá kerültek. A támpillér fala két XIV. századi sír lábszárcsontját levágta. (2. kép 3.) Az itt, illetőleg a DNy-i támpillér közepében előkerült pénzleletek valószínűsítik, hogy a támpillért a félköríves templomnál később, a XIV. század végén, a XV. században készíthették el. Ekkortájt építhették az inkább téglalapalakú bejárati tornyot is. (7. ábra) Keltezésüket igazolja az ÉNy-i támpillér feltöltésének rétege. Az építési réteg alatt egy Árpád-kori szemétgödör húzódott. Az egykori pusztulást pedig ugyanitt, a bontási réteg alatt előkerült vastag égésréteg a XVI. századra keltezte. Mindenesetre azt is kiderítettük - a kerámiák alapján -, hogy a nemzetségi központ egyházának a dombja az őskorban, a kelta időszakban már lakott volt. A nagyszámú, a templom alapjaiba is beépített római kő és tégla maradványa, a korai sírok mellékleteként is jelentkezett. A templom alapfalaiból kerülhetett elő a 30-as években - az útfeltöltéshez végzett falbontások révén - a Liber Pater és Libera tiszteletére állított, kisméretű fehérmárvány oltárkő. (3. kép) Egy közelben lévő római épületből, villából hordhatták ide talán a téglákat, a köveket a temetkezéshez, illetőleg a templom építéséhez. BocLrog-Bü környékén, Somogyjád, Rdde, de Alsó-Bogát mellett is nagyobb római településről, temetőről tudunk.7Í A templomtól DK-re 300-500 m-re lévő, még magasabb kiemelkedésen római pénzek és egyéb leletek is mutatkoztak.75 A római romoknak a felhasználása - Kaposszentjakab, Somogyvár, de Se- gesd esetében is76 - bizonyítja a közvetlen építészeti kontinuitást. S valószínűsíti, hogy a település első, római kor utáni lakói használták fel - a még jelentős mértékben meglévő - római maradványokat. S ez Bodrog-Bü esetében is az Árpádkor korai szakaszához köthető. A kegyúri egyház korai datáliását bizonyítják - a később tárgyalásra kerülő - közelben feltárt Árpád- és középkori települések leletei is. A SchmidLföl- dön feltárt kisebb téglatemplom pedig egyértelművé teszi, hogy csupán ez a nagyobb, a kiterjedtebb temetővel és a több rétegű temetkezésekkel rendelkező, agyagalapokra téglából épült templom lehetett a Bő nemzetség Szent Kereszt tiszteletére szentelt, XII-XVI. századi egyháza.77 (7-8. ábra) 19
