Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Kanyar József: Népoktatás Dél-Dunántúlon a két Ratio között (1777-1806)
kolaépület gondjának a megoldásához a lakosság kérheti földesurai segítségét és a központi tanügyi pénzalap segélyét (73. §). Az anyanyelvi iskolákkal (azaz a gyermeki iskolákkal) kapcsolatos elvek terén leszögezte a szabályrendelet, hogy figyelembe kell venni a bennük folyó munkáknál a lakosság nemzetiségét, a lakosság nyelvét és a lakosság vallását. A falvak anyanyelvi iskoláiról 4 (86-89. §)> a mezővárosiakról 3 (90-92. §), a városiakról pedig 7 (93-99. §) fejezetben rendelkezett a szabályrendelet. A falusi iskolában - a hitoktató mellett - egy tanító tanított, aki az „elismert hagyomány” szerint a) templomi szolgálatra is kötelezett és b) a plébánosnak is rendelkezésére kell állnia „azok magánügyeiben” - noha „ez utóbbit teljes erővel kiküszöbölendő jogtalanságnak!’ tartotta a szabályrendelet. A falusi iskolákban egyedül tanítók számára általános szabályt nem adott a tanítandó tananyagra nézve a szabályrendelet, csak ideiglenes előírásokat fogalmazott meg. A falusi iskolák változatai: 1. amelyben a tanulók azonos nyelvűek és azonos vallásúak, 2. amelyben azonos nyelvűek, de két valláshoz tartoznak, 3. amelyben két nyelv használatos, de a tanulók azonos vallásúak, 4. amelyben két nyelv és két vallás, s 5. amelyben több nyelv és több vallás volt használatos. Mindegyik iskolában minden gyereknek kell tanítani 1. betűismeretet, szótag összeolvasást s folyamatos olvasást; 2. szabatos és tetszetős írást; 3. a falusi gazdálkodásra hasznos számtani alapismereteket; 4. a falusi emberek hasznára szolgáló egyéb tudnivalókat. Az egyes tanulóknak pedig a latin nyelv alapjait is (88. §). A tanítás ideje (89. §) a falusi népiskolákban napi 4 óra volt (de. 2, du. 2 óra) télen és nyáron mindaddig, míg el nem jutottak a mezei munkák végzésére alkalmas életkorig. Ez csak kevés szülőtől volt remélhető - látta előre a rendelet -, mivel a legtöbb szülő már az 5-6 éves kort alig elért gyermekeit is igénybe vette a szántóföldön és a ház körül. „Ennek ellenére meg kell tűrni ezt a szokást, amelyet régi hagyomány tett elfogadottá.” A köz szempontjából ez egyébként nagyon is hasznos, mert szerfölött fontos, hogy a falusi fiatalok már „első körmöcskéjük megjelenésétől kezdve” edződjenek és az egész életük folyamán végzendő nagyon nehéz munkához idejekorán hozzászokjanak. Azok a tanulók pedig, akik nem járnak az iskolába, hogy el ne felejtsék a tanultakat: hogy „téli fáradozásuk összegyűjtött gyümölcseit nyáron szét ne szórják”, azoknak hasznosnak tartotta a szabályrendelet, hogy „a tanító az ünnepnapokon és vasárnapokon, a plébános által tartott hittanokfiatás előtt vagy után, összefoglalva átismételteti mindazt, amit a télen tanított.” A mezővárosi anyanyelvi iskolák már két tanítósak (90. §). A tanulók tantárgyai: a hittan, a betűismeret, az olvasás, az írás, a számtan, a német nyelv, a fogalmazás és becsületességre, tisztességes életre való nevelés voltak, s egyeseknek pedig a latin (91. §). Az oktatás ideje a bennük „hagyományos szokás” szerint (92. §) alakult. A városi anyanyelvi iskola tantárgyai: - az előbbi iskolatípusok alapvető tárgyain kívül - a) házi-családi gazdálkodás, b) az anyanyelv, c) a német, d) a fogalmazás, s egyeseknek pedig latin és a geometria, a fizika alaptételei és a rajz (94- §) voltak. A tanítás ideje de. 3 óra, du. 2 óra volt bennük. X87
