Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Kanyar József: Népoktatás Dél-Dunántúlon a két Ratio között (1777-1806)
A két alapvető rendelet közötti időszakban a Mária Terézia-féle népoktatási politika nem kevesebb célt tűzött maga elé, minthogy az ország egész oktatásügye állami feladattá váljék a felvilágosult abszolutizmus ideológiájának megfelelően. E monopol-törekvés megerősödésének az a hazai nemesség volt azonban az egyetlen gátfala, amelyik nem volt hajlandó az ország terheinek a viselésére. Enélkül pedig aligha lehetett volna átfogóan rendezni a hazai oktatás ügyét, különösképp a népiskolai hálózatnak a működtetését a felvilágosult abszolutista koncepcióknak megfelelően. Ezért fogott a kormányzat a népiskolai oktatás fontosságának a tudatosításához, elkezdve annak hangsúlyozását az egyházak, a földesurak és a lakosság vezetői előtt. Mária Terézia más államigazgatási eszközökön keresztül is segítette a népiskolázás ügyének a kibontakoztatását. Előbb 13 pontból álló főispáni utasításaiban - ezek csaknem egyidőben érkeztek a régió minden megyéjébe: 1768. november 21-én kiadva - ügyeltetett arra, hogy „minden egyes falu rendelkezzék pedagógusokkal, akik nem csak olvasni, írni és számolni tanítják a fiatalokat - azaz nemcsak a hármas alapképzést: az olvasást, az írást és a számtan-tanítást végzik a triviális iskolákban hanem mindenekelőtt a hittan oktatásra is képesek,”9 A főispáni Utasítás elrendelte a tanítók évenkénti összeírását 1770-től, szorgalmazta fizetésüket és összeírattatta azokat a településeket is, ahol ludima- gistereket kellene alkalmazni. Lényegében ettől az esztendőtől kezdve kezdték a vármegyék figyelmüket a falvak népiskolái felé fordítani. Csak ezek után került a sor az új közoktatási igazgatási szervezet 1776- ban tető alá hozott tanulmányi kerületeinek a megszervezésére, az alsófokú oktatást irányító tankerületi népiskolai felügyelők (inspector scholarum nationalium) beállítására, és a kerületek székhelyén működő nemzeti iskoláknak - a tanítóképzés ügyét is szolgáló - fő-normaiskoláknak a felállítására. A protestánsok azonban - iskolaügyük védelmében - nemcsak a tankerületi szervezet ellen tiltakoztak, de - autonómiájukat féltve - még az új tanügyi koncepciókat is elutasították maguktól. A két rendelet között — 10 évvel az úrbérrendezés után és 5 évvel a türelmi rendelet előtt - az 1777. augusztus 22-én kibocsátott szabálykönyv-rendelet (A nevelésnek és az egész tanügynek a rendje Magyarországon és kapcsolt tartományaiban - Ratio Educationis totiusque Rei Literariae per regnum Hungáriáé et provincias eidem adnexas) pedig a közoktatás állami felügyelet alá helyezésével, a tanügyi igazgatás, a tanterv és az iskolai rendtartás szabályozásával az oktatásügy egységesítését kívánta szolgálni egy új művelődési eszmény szolgálatában. A bécsi udvari magyar kancellária tanügyi tanácsosa: Örményi József és munkatársai által a hazai tanügy teljes rendszerére kidolgozott tervezetét - többszöri tárgyalás-után elfogadva s terjedelmes szabálykönyvbe foglalva - a királynő 1777. augusztus 22-én írta alá. A szabályzat az anyanyelvi népiskolák általános elveivel (1-5. §), felügyeletével (12. §), típusaival (47-58. §), költségeivel (70. §) és tananyagával (82-99. §) 26 oldalnyi és 48 fejezetnyi terjedelemben foglalkozott. Az I. Ratio educationisban közzétett tanügyi szabályzat a nevelés- és az oktatásügy felügyeletét - mindvégig - királyi felségjognak tekintette. A tanulókkal elsajátítandó tudományok kiválasztásánál (4. §) a lakosság társadalmi hely185
