Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Borsa Iván: A szenyéri uradalom a török időkben (Forráspublikáció)
teöruenyt beengedni. Hanem ha Szentt Martony apaturnak my praetensioia volna, Nagktokatt es Kegyelmeteken kelliene ez erant in foro spirituali keresni, s nem Zantohazinak engemet.----De miuel Zantohazy vram neki édeseduén es magaual is bizoniossan elhiteluén, hogy engem azon dezma véghet ezer két z^z forinton maraztana, hatalmas igen szorgalmazza az nemes varmegyét, hogy readiudicalliak neki azon keresetitt, és hogy executiot is administralnanak neki, kire Zent Martony apatur is igen segéti, hogy ieouendeöbenn azon dezmának szabad vrasagaban lehetne. Az varmegyét penigh tudgya Naghtok és Kglmetek, hogy eök, az ki mit felel, arra tesznk teóruenit. Kéri, írjanak levelet az egész Somogy varmegey zék biraira, s tiltona Naghtok es Kglmetek ezen dezmaért való teorueni tételtúl az egész zek birait. Ha erre nem gondolnának, írjanak egy lewelett Rohonczy vram- ra, hogy eö kglme az nemes kaptalan newével citálná az zent zekre azon Somogy uármegey zek birait. ]obb oldalon a szöveg alatt: Stephanus Beseniey manu propria. Kettőbe hajtott papírív első két lapján, a negyediken latin címzés és gyűrű. zárópecsét. EKM Lad. 65. fasc. 4. n. 7. - A címzés alá írt feljegyzés szériaa levelet 1641. február 28-án kézbesítették. 148. 1644. január 15. (15. Januarii) ex Comár. Beseniey Istuan az esztergomi székesegyház káptalana nagyprépostjához, lectorához és kanonokjaihoz. Az Szenyer tartomannyat, vagyon már hatuan esztendeje, hogy miulta az komari kapitányok az nemes esztergami kaptalan vraktul per arendam birtanak.-----Nekem is ide árendába atta, felljeb vervén az solita a rendát az pápista kapitánynak, hogy sem mint az regi caluinista kapitányok bírtak. Fájdalmasan érte, hogy a káptalan az dezmáját az Kamara szamára adta, — holot ezeket az szegény falukat én úgy oltalmaztam, mintha sayát örököm közt volna. Megküldi a szokott száz forint árendát, azon kéruen Nagtokat es Kegteket, hogy ne szaggassa el annak hasznát egymástul, valami kis nyerességre tekéntne, holot ez a’ Szenyér tartománya egy óráig nem lehet az en oltalmom és segedelmem nékűl. A segesdi Nó-aga nemrég is halálos bajt küldött rájuk. Kéri, hogy a káptalan az illyeten dolgokat vegye consideratio-ban es valami keués haszonra nézne. Szemrehányást tesz, hogy Rohonczi szóvá tette az árenda küldését, s hogy az minémü pórt Szantoházi ellenem movealt volt azon dézma veget, s Nagiok s Kegtek engem abban semmit sem protegala. Megismétli kérését és kedues és jo választ vár. Majd sajátkezűleg búcsúzik: Nagktoknak es Keglteknek zere’tettel zolgal Beseniey Istuan manu propria. Kettőbe hajtott papír első két lapján, a negyedik lapon latin címzés és gyűrűs zárópecsét nyoma. EKM Lad. 65. fasc. 4. n. 8. 14g. 1649. március 29. (29 Martii) Pozsony (Posonii). Hoffmann Pál levele az esztergomi székesegyház káptalanához Nagyszombatba (Tyrnauiae). Pethö László kiskomaromi kapitány uram hazáiának uitez, igaz, mind Istenének catholicus io szolgaia, en általam instal alázatosan Kmetek- nél, bogi a szenyéri jószágot Kmetek ö kmenek arendalna. Miuel pedigh ez elöt
