Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)

Tilkovszky Lóránt: Egy el nem hangzott Bajcsy-Zsilinszky-beszéd

jelentkező - gazdasági és egyéb téren fejlődést, termékenységet ígérő - alkotmányjogi törést, a magyar állam külpolitikai, katonai és pénzügyi önállóságának, teljességének kiegyezési csorbulását, mintha ez valaminő örök és fölülmúlhatatlan, amellett egyetlen lehetősége volna a magyar állam fönnmaradásának s az Ausztriával való együttműködésnek. Egy egész nemzedék szemléletében elmosódott a kiegyezés kompromisszum-volta, s ezzel az örök magyar célok is. Az örök negyvennyolc, az átmeneti hatvanhét mögött. A kétarcú hármasszövetség T. Ház! Ezzel elérkeztem fölszólalásom idegducához. A hármasszövetséget 1882-ben még a deáki magyar nemzedék hagyta jóvá. Az alapszerződést, az osztrák-magyar-német védelmi szövetséget Bismarckkal, még maga Andrássy Gyula gróf osztrák-magyar külügyminiszter kötötte meg, Deák első munkatársa, Kossuth egykori konstantinápolyi követe, a párisi magyar emigráció tagja, akit Haynauék in effigie'* föl is akasztottak volt Világos után. A hármasszövetséget Andrássy utóda, Kálnoky Gusztáv gróf külügyminiszter kötötte meg, teljesen Deák és Andrássy szellemében: azaz a szerződés megmaradt Olaszország csatlakozásával is védelmi szövetségnek, amely nem kötelezte katonai segélynyújtásra a kettős monarchiát Németország oldalán Franciaország ellen. Más szavakkal : a hármasszövetség eredeti fogalmazásában és értelmezésében biztosította Ausztria és Magyarország, benne elsősorban Magyarország külpolitikai önállóságának és érdekeinek, nyugat felé való szabadságának érvényesülését egy hangsúlyozottan védelmi szövetség keretében. A következő évtizedek fejlődésének volt sajnálatos következménye e hármas szövetség védelmi és konkrét esetekre szóló, Ausztriának és Magyarországnak nyugat felé bizonyos szabad utat engedő jellegének lassú, szerencsétlen - diplomáciai és gazdaságpolitikai lemorzsolódása. S nyomában belcomlásunk egy olyan osztrák-magyar-német-olasz védőés dacszövetségbe, melyben nemcsak a magyar, hanem az osztrák célok is, nemcsak Magyarország, hanem az egész kettős monarchia külpolitikai önállósága is belevesztek a nagy német célok és a német hatalom túlnyomóságába. Ugrón Gábor a magyar képviselőházban és a delegációs bizottságban velőkig ható oroszláni hangon bömbölte nemzete fülébe és lelkiismeretébe a maga halálos aggodalmait. Kossuth, Deák, Andrássy szellemét idézte, dél meg kelet felé a régi árpádi és hunyadi politika ősi útjain kereste és sürgette Magyarország erősebb kapcsolódását Szerbia és Románia felé, a nagyorosz balkáni törekvések ellensúlyozására is. És nemcsak Magyarország, hanem Ausztria megmentésére is. Ugrón megnyilatkozásaiban tér vissza szerintem utoljára a magyar történelem igazi szelleme a dicső múltú magyar országgyűlésbe. De sem Budán, sem Bécsben nem hallgat senki a nagy Rabonbánra.' S miközben Deák és Andrássy önálló magyar külpolitikája, gyönyörű kezdeményezései Horvátország, Szerbia és Románia felé elvesztik igazi értelmüket és eleven erejüket, legfeljebb csak formában, mind üresebbé váló szerződésekben vegetálnak tovább, melyeket sem Belgrádban, sem Bukarestben nem vesznek elég komolyan: megindul a bécsi politika együgyüsége és hallatlan baklövései nyomán a hármasszövetség harmadik tagjának, Olaszországnak hídépítése a nyugati hatalmak felé. Ugyanakkor történik ez, amikor egyfelől elakad a magyar őszinte kibékülés és kiegyezés politikája dél és kelet felé, másfelől elzárul a hármasszövetségnek védő- és dacszövetséggé való átalakulása révén a kettős monarchia és benne Magyarország külpolitikai szabad útja nyugat felé. Szent meggyőződésem, melyet szilárd és elkendőzhetetlen tényekből merítek, hogy sem Deák Ferenc, sem az idősebb Andrássy Gyula ezt a beteg és lényegében magyarellenes fejlődésmenetét a hármasszövetségre épülő osztrák és magyar politikának, soha jóvá nem hagyta volna. Nem árt az 1941-es magyar országgyűlésben megidéznünk az idősebb Andrássy szellemét. Bismarck, a vaskancellár már a kettős - osztrák-magyar és német - szövetséget is védő- és dacszövetségnek szánta, de ez a terv akkor Andrássy ellenállásán megbukott. A hármasszövetség megkötésekor 1882-ben újból fölmerült Berlin részéről a védő- és dacszövetség terve, de Kálnoky osztrák-magyar külügyminiszter Tisza Kálmán miniszterelnök ama kijelentésével érvelt ellene sikerrel, hogy a magyaroknak semmiképpen sem lehetne megmagyarázni, hogyan fenyegethetné országukat Franciaország. Világosan és elevenen élt tehát ekkor még a vezető magyar államférfiakban a külön magyar külpolitikai érdek tudata és érvényesítésének szilárd akarata, a kettős monarchia kereteiben is. A kettős és hármas szövetséget is úgy fogalmazták meg, vagy segítettek megfogalmazni, hogy azokon belül valóban érvényesíthető is legyen ez a külön magyar külpolitika. Nem volt - de nem is lehetett - ebben a magatartásban semmi ellenséges szándék a német birodalommal szemben, hiszen