Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)

Szili Ferenc: Dél-Dunántúl cukorrépa-termesztése és a Kaposvári Cukorgyár (1944-1948) (Ötödik rész.)

nem idézett elő különösebb konfliktusokat. Annál inkább a pártpolitikai szenvedélyek és a vélt sérelmek, amelyektől napirenden voltak a viták és az üzemi bizottságot ért támadások. Az üzemvezetés az üzemi bizottsággal együttműködve, létrehozott az állandóan alkalmazott munkásokból egy 120 fős törzsállományt, amelynek tagjai csak azok lehettek, akik a gyárban évek óta eredményesen dolgoztak. Természetesen a törzsállomány tagjai mind a juttatásokban, mind pedig a bérezésben nagyobb előnyökben részesültek. Mindazok, akik kívülrekedtek, az üzemi bizottságtól, illetőleg a politikai pártoktól vártak jogorvoslást. így az üzemi bizottság elleni támadások gyakoriak voltak, a sértettek nem egyszer követelték a bizottság lemondatását a szakszervezeti titkártól. Az 1945 október 30-i bizottsági ülésen Molnár András bejelentette, hogy a Nemzeti Parasztpárt kaposvári vezetői támadást indítottak ellene, mivel Major György parasztpárti üzemi bizottsági tag sérelmesnek tartotta a részére megállapított órabért, és a Parasztpárttól kérte sérelmének az orvoslását. Az üzemi bizottság azonban egységesen visszautasította a Parasztpárt vádjait, hargoztava, hogy „Molnár András alelnök a demokrácia egyik régi élharcosa, ki nem csak most hirdeti a demokráciát, mikor ennek semmi akadálya nincs, de hirdette akkor is törhetetlenül ezt ez eszmét, mikor az hátránnyal és büntetéssel járt. Mindent kockára tett, de eszméjét el nem hagyta. Nyugodt, józan ítélőképességet, időt és fáradságot nem ismerő munkáját, a küzdelmes években kicsiszolódott és megedződött tudását és egyéniségét az üzemi bizottság és munkatársainak többsége nem nélkülözheti. Személye az üzemi bizottsággal úgy egybeforrt, hogy ettől különválasztani nem lehet, legfeljebb arról lehet szó, hogy az üzemi bizottság többi tagjai vele együtt távoznak."

31 Az üzemi bizottság határozott állásfoglalásával azt kívánta kinyilvánítani, hogy a politikai zsarolásnak nem tesz eleget, semmiféle külső nyomásra sem változtatja meg hozott határozatait. A vádak és a támadások kereszttüzében az üzemi bizottság november 12-i ülésén mégis úgy határozott, hogy lemond, mivel tagjait a legsúlyosabb vádakkal illették. A gyárban dolgozó alkalmi munkások is egyre élesebben bírálták a bizottság tagjait, ők voltak azok, akik mindig kívülrekedtek az üzemi jogok sáncain, velük szemben a gyárvezetés évtizedeken keresztül diszkriminációt alkalmazott, mind a jogok, mind pedig a juttatások tekintetében. Ügy érezték, hogy lényeges változás nem történt, noha „a demokrácia egyenlőséget hirdet... az üzemi bizottság azt nem tartotta be."

j2 Végül 1946. február 12-én már harmadízben kellett üzemi bizottságot választani. A 342 munkás közül megjelent 312 fő és csupán 30 fő maradt távol, a 66 tisztviselő közül pedig 62 fő élt a szavazati jogával.

53 Az újonnan megválasztott üzemi bizottságból hiányzott Molnár András, akit a Vegyipari Szakszervezet üzemi titkárának választottak meg. Ez egyben azt is jelentette, hogy az üzemen belül a szakszervezeti munka hatékonyabb lett. Az üzemi bizottság viszont új összetételében a gyárvezetéssel szemben engedékenyebb magatartást tanúsított. 1946. június i-i üzemi bizottsági gyűlésen Molnár felhívta a figyelmet arra, hegy több mint száz szervezetlen munkás dolgozik a gyárban, majd javasolta, hogy a jövőben szervezetlen munkást ne alkalmazzanak. A szakszervezet nem volt egységes, a fizikai dolgozók többsége a Vegyipari Szakszervezethez, vagy egyéb ágazati szakszervezetekhez, a tisztviselők pedig a közalkalmazottakhoz tartoztak. Az infláció fokozódásával az ellentétek csomópontja egyre inkább a bérkérdés lett, amely a forint stabilizációja után sem került nyugvópontra. 1946. augusztusában kiadott kollektív szerződésben a tisztviselők és általában a szellemi dolgozók