Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)

Szili Ferenc: Dél-Dunántúl cukorrépa-termesztése és a Kaposvári Cukorgyár (1944-1948) (Ötödik rész.)

tár elénk. „A termelési kedv az utóbbi időben fellendült és helyenként már több terület van szerződve, mint a múlt évben volt."

24 Első ízben olvassuk, hogy a gyár a jövőben már szelektálja a termelőket és elsősorban az állami gazdaságok szerződtetését szorgalmazzák. Valóban az 1947-es évben már tekintetbe vehették a legjobban megfelelő termőtalajokat és a vasúti távolságokat is. A fentieket figyelembe véve, a gyár minősítette az 1946-OS évben szerződtetett területeket, ezek szerint abból I. osztályú volt 8965 kat. hold, II. osztályú pedig 1395 kat. hold. A termelőkkel szemben támasztott követelmények és igények is egyre szigorúbbak lettek. 1948-ban a cukorgyáraknak már nem volt érdekük a répaterület növelése, mivel az ország cukorellátását biztosították, a cukorexport növelésérc pedig nem volt további lehetőség, így inkább fékezni kellett a termelési kedvet, mintsem ösztönözni. 1948-ban elsősorban azokat a termelőket szerződtették, akik az előző évben is termesztettek cukorrépát. A cukorgyárak azonban az eddigi kat. holdankénti 11 kg répamagot 8 kg-ra csökkentették, ami nem csupán a vetőmag hiányából adódott, hanem a répatermesztés tervszerű csökkentését kívánták ezzel is elérni. Ugyancsak a feltételek között szerepelt, hogy az új termelőknél a szerződtetett cukorrépa területe 6 km-nél nem lehetett messzebb az átvételi állomástól. Maximálták a répaterület nagyságát is, amely az 5 kat. holdat nem haladhatta meg, ez azonban az állami gazdaságokra nem vonatkozott. A szerződési feltételek szigorításában szerepet játszott az is, hogy még 1948 tavaszán is azt tapasztalták a répafelügyelők, hogy a termesztés technológiája nem kielégítő. Sem az új gazdák, sem pedig a régi kistermelők nem akarták igénybe venni a rovarkárok elleni védekezőszereket és a legtöbb esetben akkor kérték azokat, amikor már nem lehetett hatásosan alkalmazni. Kaposvár környékén a MIR béruradalom cselédeiből kikerült új gazdák és általában az uradalmak hajdan volt cselédei azonban mindenütt igénybe vették a permetező- és porzószereket és árkok ásásával, a répabogár összeszedésével védekeztek a kártevők ellen. Az 1948. évi cukorrépaszerződésnek azonban még voltak reális engedményei, többek között felhívta a cukorgyárak figyelmét arra, hogy vegyék tekintetbe a helyi viszonyokat, előnyben kell részesíteni - a szigorítások mellett is - az újonnan földhözjutottakat, a hadifogságból hazatérteket, a Csehszlovákiából kitelepítetteket és mindazokat, akiknek a cukorgyár végezte, vagy pedig végeztette el az őszi mélyszántási munkát, vagy ilyen célra hitelt nyújtott. A demokratizálódással együttjáró humanizálódás azonban később fokozatosan háttérbe szorult, mivel az egyéni, a csoport- és az osztályérdekek között keletkezett ellentmondásokat az adott történelmi időszakban nem lehetett megoldani. A szerződtetések tekintetében egy új koncepció kezdett formálódni, amely a népi demokratikus viszonyok között fokozatosan izmosodó állami gazdaságokban, vagyis a mezőgazdasági nagyüzemekben látta a cukorgyárak jövendő bázisgazdaságait. A cukorrépa-termesztés főbb adatai a Kaposvári Cukorgyár körzetében A felszabadulást követő években a kaposvári gyár rayonjához tartozott Somogy és Baranya megye egész területe, Tolna megye - néhány község kivételével - és Bács-Bodrog megyében a „bajai háromszög", amely azonban 1946-ban már fele részben a Csongrád megyei Cukorgyár, egy évvel később pedig a Szol-