Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)
T. Mérey Klára: Somogy megye gyáriparának helyzete a második világháborúban és az azt követő években
Forgó tőke: a készpénz (valuta) és a pénzintézeti betét (takarékbetét, folyószámla és csekkszámla), értékpapírok és váltók, áruhitel, nyersanyagkészlet és árukészlet stb. értéke (ára). Termelési érték: az 1942-ben előállított és eladott összes iparcikkek forgalmi (fázis-), fényűzési, fogyasztási adók és kincstári haszonrészesedés nélkül számított eladási értéke (ára), valamint az előállított, de raktáron maradt iparcikkek év végi értéke (ára). Ezeken kívül a gyárban előállított és ugyanott feldolgozásra került (felhasznált) iparcikkek előállítási, illetve önköltségi értéke (ára). Ipari többlet vagy hiány: a gyáripari termelésnek a felhasznált anyagok költsége nélkül számított értéke (ára). A gyári berendezések közül a történettudomány számára legjobban értékelhető erőgépeket és villanymotorokat emeltük ki, azok számát és teljesítőképességét is közöljük. Az erőgépek között tartották számon a lokomobilokat, és a félstabil gőzgépeket, a gázmotorokat (világító- és földgázzal, benzinnel, nyersolajjal működő, a Diesel- vagy hasonló rendeszerűeket), a vízturbinákat vagy egyéb motorokat. Villanymotorokat használtak gépek meghajtására, világítására vagy egyéb célokra. Figyelmet érdemel az I. Táblázat összesített adatainak értékelésekor, hogy a villanymotorok száma több mint háromszorosa a gyárakban használt erőgépekének, ugyanakkor teljesítőképességük jóval az erőgépek teljesítőképessége alatt marad. Mint látható, a gépi teljesítőképességet a szünetelő üzemekre vonatkozóan is megadtuk. Somogy megyében egy üzemre átlag 156 lóerő összteljesítmény esett. Dél-Dunántúlon ugyanakkor 233, Magyarországon 416 lóerő esett egy-egy gyárüzemre. A gépi teljesítmény tehát Somogy megyében jóval a dél-dunántúli és az országos átlag alatt volt, amit részben egyoldalú iparszerkezetével kell magyaráznunk. A II. Táblázat a megye gyáripari üzemeinek munkásadatait tartalmazza. Ebben a táblázatban mutatkozik meg legkirívóbban a megye gyáriparának végletes volta: a legkisebb üzemtől a nagyüzemig a gyárak minden típusa képviselteti magát Somogyban. Az egy munkással vagy munkás nélkül, csupán „gyárvezetővel" dolgozó „önálló" üzem, amely - pl. ha villanytelep, nemegyszer malommal, fűrészteleppel vagy más iparteleppel összeköttetésben üzemel -, éppen úgy külön gyárüzemként szerepel mindegyik iparágban, mint pl. a kaposvári cukorgyár ezernél több munkásával. De a cukorgyárnak is volt több melléküzeme (konzervgyár, jéggyár, szénsavgyár, „technikai szénsavüzem" 4 munkással!), amelyek mindegyike ugyancsak külön gyárként került feljegyzésre. A táblázatban szereplő részletezett munkásadatok a gyárak októberi állapotát tükrözik (ez a statisztikai feldolgozásokban elfogadott hónap). Az októberi, az évi átlagos és az évi legnagyobb munkáslétszámban mutatkozó eltérés általában az iparág sajátos jellegéből adódik. Pl. a téglagyárak október hónapban már kevesebb munkást foglalkoztattak, mint a nyári „főszezonban". Ugyancsak az idényszerű üzemelés az oka a cukorgyári munkásadatokban mutatkozó nagy eltéréseknek stb. Érdekes információkat ad pl. a tanonclétszám, amely az utánpótlást jelzi e gY" e gy iparágban. Ez Somogy megyében sajnálatosan alacsony, összesen 45-ta-< none dolgozott a működő 105 gyárban. Száz üzemre 42 tanonc esett. Magyaror-
