Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)

T. Mérey Klára: Somogy megye gyáriparának helyzete a második világháborúban és az azt követő években

A villamosenergia-iparban megmaradt a kilenc üzem, de az 1942-ben működő szabadhidvégi villamosüzem helyett Rubido Zichy Iván villanytelepét jegyezték fel, Nágocs telephellyel. Ez az iparág egyike azoknak a keveseknek, amelyekben a munkások száma és - főleg - a gépek teljesítőképessége (ez utóbbi az 1942. évinek hatszorosára) nőtt. Ez a tény már akkor határozott iparpolitika körvonalainak egyre erőteljesebbé válását mutatja. Elszomorító viszont a kő-, föld- és agyagipar, mai szóhasználatunk szerint: az építőanyagipar helyzete. Bár a „gyártelepek" (cement és téglagyárak) száma igaz, csak eggyel! - megnőtt, de 1946-ban ezeknek több mint a fele szünetelt. Ebben az iparágban igen nagy volt a háborús kár. A csurgói járásban pl. három téglagyárat robbantottak fel a németek visszavonulásuk közben.

6 Ennek megfelelően a gépállomány, illetve a gépek teljesítőképessége erősen csökkent. A munkások száma is kevés, a címtár jelzése szerint a meglevőnek kilencszeresére lett volna szükség a somogyi tégla- és cementgyárakban! Néhány tulajdonos is kicserélődött. így pl. új üzem a földművesszövetkezet téglagyára Kéthelyen (sajnos, adatai ismeretlenek), vagy a Rinyaújlak, Geiza puszta telephellyel megjelölt, ugyancsak földművesszövetkezet tulajdonában levő téglagyár, ahol 16 munkás dolgozott kézi erővel, gépi berendezés nélkül.

7 A faiparban örvendetes fellendülés volt megfigyelhető. Ez valószínűleg összefüggésben állott a megye iparfejlesztésének egyik fő irányvonalával, hiszen pl. Kaposvár vezetői közül néhányan már korán felismerték, hogy a megyében a fafeldolgozó és famegmunkáló ipar jelentősége nagy.

8 Az 1942-ben számba vett kilenc fűrésztelep, orsógyár, botgyár és parkettagyár helyett 1946-ban 21 faiparhoz tartozó üzem volt feljegyezve, amelyeknek döntő többsége fűrészüzem volt. Ebben az évben egy fűrésztelep szünetelt (Kuntelepen), továbbá a Magyar Állami Erdőgazdaság (MALERD) németladi és öreglaki fűrésztelepe nem közölte sem az alkalmazott munkások számát, sem a gépek teljesítőképességét. így is megállapítható azonban, hogy 1942 és 1946 között a faiparban Somogy megye gyárszerűen dolgozó üzemeiben a munkáslétszám 18%-kal, a gépek teljesítőképessége pedig 24%-kal megnőtt. A munkaerő-szükséglet ebben az iparágban is jelentősen nagyobb volt a ténylegesen meglevőnél. Itt is volt háborús kár. Böhönyében a németek felrobbantották a fűrészüzemet.

9 A bőripar egyetlen gyára Marcaliban a kisüzemek közé tartozott, 1946ban mindössze 5 munkást foglalkoztatott, gépi állománya is nagyon kicsi. A textiliparban - nyilván a kialakult szükséglet révén - két új kendergyár létesült, az egyik Görösgálban, a másik Igaion. Alacsony munkásszámmal dolgoztak, és csak az utóbbi helyen állítottak be 40 lóerővel működő gépet vagy gépeket. Az 1942-ben összeírt textilipari üzemek megmaradtak, illetve újólag feljegyezték őket, de közülük a legjelentősebb: a nagyatádi MEZ gyár nem közölte adatait. Tudjuk, hogy Nagyatád sokat szenvedett a második világháborúban, és már 1945-ben közölték, hogy a gyár „háborús kár" miatt szünetel. Nem tudjuk viszont: mi az oka annak, hogy a kaposvári Rózsa vcgytisztító üzem sem közölte üzemi adatait. Ez utóbbit 1944-ben még mint 40-50 munkással dolgozót tartották nyilván, mely akkor a Szovjetunió Vörös Hadseregének és a Bolgár Hadseregnek is dolgozott.

10 A ruházati iparban 1946-ban a korábban meglevő és gyári jellegű szabóságot nem tüntették fel, a cég tulajdonosa valószínűleg a faji törvények áldozata