Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)

Tilkovszky Lóránt: Egy el nem hangzott Bajcsy-Zsilinszky-beszéd

gyományosan barátságosak kapcsolataink az új Törökországgal, melyet Bethlen István gróf már tíz évvel ezelőtt katonai nagyhatalomnak ítélt; az Amerikai Egyesült Államok elnökéről' 12 pedig tudjuk, hogy őszinte rokonszenvet érez nemzetünk iránt, nem úgy, mint elődje, az elfogult és dogmatikus Wilson. Természetes is, hogy egy nagy amerikai államférfiú megérti a magyar nemzet és benne az ősi magyarság nagy történelmi szerepét, mely annyira hasonlít az Egyesült Államokat alapító angolszá­szok helyzetéhez és szerepéhez, mely egyszerre jelenti az Unióban élő más népek szabad­ságát és a nagy olvasztótégelyt is, mely mindig diadalra viszi a jenki birodalomalapítók szel­lemét és egyéniségét. A magyar politika tehát nemcsak háromszori területi gyarapodást könyvelhet el az utóbbi években, hanem szerintem ennél jóval többet is: az ellenséges gyűrű széttöretését és a két főellenség, Csehszlovákia és Nagyrománia iszonyú megaláztatását, a tengelyhatalmak barátságának s jóakaratának tényeit, a többi nagyhatalmak relatív jóindulatának bizonyságait. Ebbe a fejlődésmenetbe szakított bele a háromhatalmi egyezményhez való csatla­kozásunk. Ellentétben áll ez a lépés a mi ezeréves históriánkkal, nemzetünk és államunk egész értelmével és legfőbb érdekeivel, melyek nem csatlós-szerepre kárhoztatnak bennün­ket, hanem a szentistváni gondolat, a dunai önállóság, a magyar állam függetlensége és szabadsága védelmére és további külpolitikai kiépítésére lelkesítenek bennünket. Kockázat egészen a golyóig és az akasztófáig, de csak az önvédelemben El vagyok rá készülve, hogy ellenfeleim azzal igyekeznek majd érveimet és gondo­latmenetemet lerontani, hogy egy önérzetes és nagyhivatású nemzetnek vállalnia kell a sor­sával adódó kockázatokat. De erre én azt válaszolom: igen, a múltjával, egyéniségével, hi­vatásával adódó kockázatot, azt aztán százszázalékosan. De semmi mást ezenkívül! Én eb­ben a javaslatban nem a kockázatot magát sokallom, hanem azt a kockázatot, mely esetleg idegen érdekek szolgálatába szólít bennünket. Egy olyan számbelileg nem nagy nemzet, mint a magyar, és egyáltalán minden kisebbszámú nemzet a világon, csak a maga szellemiségének és állami önállóságának, egyéniségéhez forrott létformáinak védelmében vállalhat nagy koc­kázatokat. De azokat aztán — Tisza István szavával szólva - a golyóig és az akasztó fáig! Zrínyi Miklós szavaival szeretném befejezni beszédemet: — Ne adja Isten azt, hogy az én pennám az idegen nemzeteknek akármelyikéről is igyekezzék gyalázatukat írnia: nem az én célom az, mert tudom minden nemzet­nek maga dicsőségét elegendőképpen mindennap históriákkal is bizonyítani; de azt concludálni kévánom, hogy mi magyarok ne tegyünk fundamentumot senki vitéz­ségében, hanem míg Isten ép kezét-lábat adott kinek-kinek, azon erőlködjék, hogy az idegenek ne legyenek szükségesek principaliter, hanem accessorie, segítségkép­pen, mert bizonyára az mi sebünk senkinek úgy nem fáj, mint minékünk, senki sem érzi nyavalyánkat úgy mint mi. Tehát következik abbul, hogy senki olyan seré­nyen is nem nyúl az orvossághoz, mint minékünk kellene nyúlnunk, főképpen, ha az az orvosság veszedelemmel jár. Itt talán valaki engemet megszólít s kérdi tülem: mit akarsz ezekbűi a sok beszédekbűi kihozni? mit tanácsiasz? könnyű akárkinek is declamálni, prédikálni, de orvosság kell a betegnek, flastrom a sebnek. Én arra röviden felelek, meg is duplázom kiáltásomat: fegyver, fegyver, fegyver kévántatik és jó vitézi resolutio: . ezen kívül én semmit sem tudok, sem mondok/' 3 * Igen/t. Ház,.fegyver kévántatik, mert mindig az volt a magyar nemzet végső mene­déke. Jó hát, sőt mindennél fontosabb, hogy a mai zajló, forrongó, bizonytalan, halálos ve­szedelmekkel teli világban tisztán és kiélesítve tartsuk őseink szablyáját. Egy számbelileg nem nagy nép igazán nagy kockázatot, ismétlem Zrínyi szavai után, csak a maga létének végső védelmében vállalhat. A magyar nemzet pedig, a maga különle­ges egyensúlytartó hivatásában és szerepében, sok más népnél is kevésbé bonyolódjék világ­hatalmak küzdelmébe. A mi hivatásunk itt: magunk és a többi kisebb dunai népek szerve­zése és védelme. S mert ez évezredes magyar gondolat és a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozásunk között világosan látom az elvi és gyakorlati ellentétet, a javaslatot nem szavazom meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom