Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)
Tilkovszky Lóránt: Egy el nem hangzott Bajcsy-Zsilinszky-beszéd
gyományosan barátságosak kapcsolataink az új Törökországgal, melyet Bethlen István gróf már tíz évvel ezelőtt katonai nagyhatalomnak ítélt; az Amerikai Egyesült Államok elnökéről' 12 pedig tudjuk, hogy őszinte rokonszenvet érez nemzetünk iránt, nem úgy, mint elődje, az elfogult és dogmatikus Wilson. Természetes is, hogy egy nagy amerikai államférfiú megérti a magyar nemzet és benne az ősi magyarság nagy történelmi szerepét, mely annyira hasonlít az Egyesült Államokat alapító angolszászok helyzetéhez és szerepéhez, mely egyszerre jelenti az Unióban élő más népek szabadságát és a nagy olvasztótégelyt is, mely mindig diadalra viszi a jenki birodalomalapítók szellemét és egyéniségét. A magyar politika tehát nemcsak háromszori területi gyarapodást könyvelhet el az utóbbi években, hanem szerintem ennél jóval többet is: az ellenséges gyűrű széttöretését és a két főellenség, Csehszlovákia és Nagyrománia iszonyú megaláztatását, a tengelyhatalmak barátságának s jóakaratának tényeit, a többi nagyhatalmak relatív jóindulatának bizonyságait. Ebbe a fejlődésmenetbe szakított bele a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozásunk. Ellentétben áll ez a lépés a mi ezeréves históriánkkal, nemzetünk és államunk egész értelmével és legfőbb érdekeivel, melyek nem csatlós-szerepre kárhoztatnak bennünket, hanem a szentistváni gondolat, a dunai önállóság, a magyar állam függetlensége és szabadsága védelmére és további külpolitikai kiépítésére lelkesítenek bennünket. Kockázat egészen a golyóig és az akasztófáig, de csak az önvédelemben El vagyok rá készülve, hogy ellenfeleim azzal igyekeznek majd érveimet és gondolatmenetemet lerontani, hogy egy önérzetes és nagyhivatású nemzetnek vállalnia kell a sorsával adódó kockázatokat. De erre én azt válaszolom: igen, a múltjával, egyéniségével, hivatásával adódó kockázatot, azt aztán százszázalékosan. De semmi mást ezenkívül! Én ebben a javaslatban nem a kockázatot magát sokallom, hanem azt a kockázatot, mely esetleg idegen érdekek szolgálatába szólít bennünket. Egy olyan számbelileg nem nagy nemzet, mint a magyar, és egyáltalán minden kisebbszámú nemzet a világon, csak a maga szellemiségének és állami önállóságának, egyéniségéhez forrott létformáinak védelmében vállalhat nagy kockázatokat. De azokat aztán — Tisza István szavával szólva - a golyóig és az akasztó fáig! Zrínyi Miklós szavaival szeretném befejezni beszédemet: — Ne adja Isten azt, hogy az én pennám az idegen nemzeteknek akármelyikéről is igyekezzék gyalázatukat írnia: nem az én célom az, mert tudom minden nemzetnek maga dicsőségét elegendőképpen mindennap históriákkal is bizonyítani; de azt concludálni kévánom, hogy mi magyarok ne tegyünk fundamentumot senki vitézségében, hanem míg Isten ép kezét-lábat adott kinek-kinek, azon erőlködjék, hogy az idegenek ne legyenek szükségesek principaliter, hanem accessorie, segítségképpen, mert bizonyára az mi sebünk senkinek úgy nem fáj, mint minékünk, senki sem érzi nyavalyánkat úgy mint mi. Tehát következik abbul, hogy senki olyan serényen is nem nyúl az orvossághoz, mint minékünk kellene nyúlnunk, főképpen, ha az az orvosság veszedelemmel jár. Itt talán valaki engemet megszólít s kérdi tülem: mit akarsz ezekbűi a sok beszédekbűi kihozni? mit tanácsiasz? könnyű akárkinek is declamálni, prédikálni, de orvosság kell a betegnek, flastrom a sebnek. Én arra röviden felelek, meg is duplázom kiáltásomat: fegyver, fegyver, fegyver kévántatik és jó vitézi resolutio: . ezen kívül én semmit sem tudok, sem mondok/' 3 * Igen/t. Ház,.fegyver kévántatik, mert mindig az volt a magyar nemzet végső menedéke. Jó hát, sőt mindennél fontosabb, hogy a mai zajló, forrongó, bizonytalan, halálos veszedelmekkel teli világban tisztán és kiélesítve tartsuk őseink szablyáját. Egy számbelileg nem nagy nép igazán nagy kockázatot, ismétlem Zrínyi szavai után, csak a maga létének végső védelmében vállalhat. A magyar nemzet pedig, a maga különleges egyensúlytartó hivatásában és szerepében, sok más népnél is kevésbé bonyolódjék világhatalmak küzdelmébe. A mi hivatásunk itt: magunk és a többi kisebb dunai népek szervezése és védelme. S mert ez évezredes magyar gondolat és a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozásunk között világosan látom az elvi és gyakorlati ellentétet, a javaslatot nem szavazom meg.