Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)

Andrássy Antal: A kaposvári kommunisták pere 1933-ban

portyázott így, hogy egérutat nyerjünk elsiettünk a Damjanich utca felé, hol Vigh velem közülte, hogy Vargát már őrizetbe vették. Vigh siettette a röpiratoknak az elszórását, így a malom (MIR RT gőzmalma) felé haladva, onnan a Mező utcá­ban néhány házba és kerítés mellé a röpiratokat gyorsan elszórtuk. És pedig ak­ként, hogy én az aktatáskában lévő négy levélborítékot feltéptem és az abban lévő kommunista röpiratokat Vighnek átadtam, ki azokat elszórta. A borítékot szintén eldobtam. A röpiratok legnagyobb részét Vigh szórta el bár abban ma­gam is részt vettem. A röpirat elszórása után azonnal hazasiettem és Vighnek azon közlésére, hogy Varga már rendőri őrizetben van, hazaérve az otthon ha­gyott Vörös Segély újságokat azonnal elégettem . . Az elszórt röpiratok többsége az előző fejezetben 5., 6., 7., 8., valamint a Tanácsköztársaság évfordulójáról megemlékező 9., 10. és 11. sorszám alatt is­mertetettekből kerültek ki. A röplapszórás napján, amely az első magyar proletár­hatalom tizennegyedik évfordulója volt, a város keleti részén a munkások lak­ta kerületben örömöt és emlékezést, míg a belvárosban és a hivatalokban ide­gességet és megdöbbenést váltott ki. A kaposi kommunisták lebukását a véletlen és egy feljelentés segítette elő. Ugyanis az egyik letartóztatáskor a vidéki kommunisták levélcímeit megta­lálták. A letartóztatások azonban vidéken, Jutában kezdődtek meg. A jutái kom­munistákat, Kelemen Józsefet és Baranyó Istvánt régóta figyelték a hetesi csend­őrök. A helybeli besúgók értesítései révén a csendőrőrs csak a megfelelő alka­lomra várt és egy mondvacsinált ügy kapcsán, „engedély nélkül tartott pisztoly felkutatása érdekében házkutatást foganatosított." Természetesen a lőfegyverke­resés csak ürügy volt. A csendőrök március 17-én Kelemennél eszperantó, orosz és magyar nyelvű nyomtatványokat találtak, amelyek „kommunista gyanúsnak tűntek fel". A hetesi őrs ezt telefonon másnap jelentette az illetékes Szombathe­lyi III. sz. csendőrkerület 3. sz. nyomozó alosztályának, amely a helyszínre azon­nal polgári ruhás nyomozókat küldött Porpáczi Gyula tiszthelyettes parancsnok­sága alatt. 70 Ez azt jelentette, hogy másnap a letartóztatott Kelement és Bara­nyót Hetesre kísérték. Itt várta őket Porpáczi Gyula nyomozóival. „Hogy hív­nak? - kérdezte tőlem és már adott is egy pofont, mire én minden előre meg­fontolt szándék nélkül felütöttem az állát. Ebben a pillanatban az ott szolgálatot teljesítő csendőr a szuronyos puskájával a falnak szorított és már a nyomozó is ott termett, ököllel gyomorba ütött, hajamat szaggatta." Majd - emlékezett visz­sza Kelemen József - a sok veréstől elvesztette az eszméletét és arra ébredt, hogy rettenetesen fáj a mellkasa és a gyomra. Négy nap után szállították őket Kaposvárra a rendőrségre, ahol tizenhatan voltak és „valamivel kíméletesebben" faggatták őket. 77 Porpáczi nyomozó tiszthelyettes útja egyrészt Jutából, másrészt a hetesi csendőrőrstől kapott nyomon, Kaposvárra vezetett. Közben Kaposvárra érkezett a nyomozás további irányítására Posszert Jakab csendőrőrnagy, a szombathelyi nyomozó alosztály parancsnoka is. Az alá és fölérendeltségi helyzet tisztázása, valamint a belügyből érkezett utasítás után a kaposvári rendőrséggel közösen tart­ják a további nyomozásokat és a letartóztatásokat. A nyomozásba bevonták a budapesti VIII. nyomozó osztályt. Kaposváron pedig Udry Ferenc és Bozsik Ist­ván rendőrségi detektívek mellett, az alosztály vezetője, vitéz Lengyel István irá­nyította Posszert Jakabbal a nyomozást. 78

Next

/
Oldalképek
Tartalom