Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)
Erdősi Ferenc: Somogy megye közlekedési hálózatának kialakulása a XIX-XX. században. - A vasúthálózat. (Negyedik közlemény)
négy mozzanat feltételezi a közlekedést, közelebbről az embereknek mint munkaerőnek és mint fogyasztónak a helyváltoztatási igényét, valamint nyersanyagoknak, félkész termékeknek a feldolgozó telephelyekre, késztermékeknek a fogyasztókhoz való szállítását, nem beszélve a honvédelemmel kapcsolatos szállítási feladatokról. Tagadhatatlan, hogy a közlekedés a többiekkel egyenrangú népgazdasági ágazat, amelynek fejlődését esetenként (időben és térben változóan) elősegíti, máskor meg gátolja. Nem kevésbé fontos a viszony kölcsönössége sem, nevezetesen az, hogy a többi, szorosabb értelemben véve termelő népgazdasági ágazat, továbbá a településhálózat fejlettségétől függő elvárások mennyiségileg és minőségileg is alakítják a közlekedést. Ennek ellenére népgazdaságunknak nincs még egy olyan fontos ágazata, amelynek területi, regionális problémáit annyira elhanyagolta volna a történelmiföldrajzi kutatás, tnint a közlekedését. Ez az állapot azért is nyugtalanító, mivel a közlekedés mint a területi munkamegosztás terméke és egyúttal akcelerátora, színvonalának, teljesítőképességének megfelelően befolyásolja mind az anyagi termelés két szektorának, mind az infrastruktúra egészének, a III. és IV. szektornak a fejlődését, beleértve a településhálózatot is. Az ágazati történelmet és földrajzot művelők, valamint a regionális, gazdasági kérdésekkel foglalkozó területgazdászok, területfejlesztők többségének is bevallottan szüksége lenne regionális közlekedéstörténeti-földrajzi kutatási eredményekre, csakhogy éppen ilyenek az utóbbi két évtizedben alig születtek. Az MTA Dunántúli Tudományos Intézetében folyó - egyelőre inkább a Dél-Dunántúlra szorítkozó - területfejlesztést megalapozó kutatásokból nem hiányzik már a regionális közlekedéstörténet és földrajz sem. Kutatási témánk lényegében előzmény nélküli, mivel hazánkban eddig nem készült összefoglaló regionális közlekcdéstörténeti-földrajzi összefoglaló tanulmány, amely a közlekedés valamennyi ágazatának a XIX. sz. elejétől napjainkig megtett fejlődésével foglalkozott volna. Közlekedési hálózatunk (különösen út- és vasúthálózatunk) túlnyomó részét a múltból örököltük, és azt nem annyira térszerkezetében, mint inkább műszaki tulajdonságaiban továbbfejlesztve használjuk egy olyan tér gazdasági-településhálózati konstrukció kiszolgálására, amely viszont alaposan különbözik a régitől. Amikor a múltba fordultunk a mai hálózat kialakításának felderítése céljából, ezt két okból tettük: mindenekelőtt olyan, a marxi gondolat alapján álló általános metodikai megfontolásból, hogy a jelenségeket történetiségükben kell vizsgálni, másrészt hogy a mai hálózatunk térszerkezetét, Hl. annak a jelenlegi térgazdasági együtteshez való viszonyát csak úgy lehet hatékonyan értékelni, ha ismerjük, hogy milyen tényezők alakították ki a mai személy- és anyagáramlási fő vektorokkal bizony ?iem mindig egybevágó, azoktól eltérő irányú pályákat. Megyénk gazdaságtörténeti kutatása során az eddigi regionális és ágazati tematikájú tanulmányok írói nem támaszkodhattak összefoglaló közlekedéstörténeti munkákra. Szeretném remélni, hogy az 1980-1983. években közreadott munka, tanulmánysorozat azon felül, hogy a mezőgazdaság és az ipar után megismertet egy újabb népgazdasági ágazat múltjával, hozzásegít a termelő (primer, secunder) és nem termelő (tercier, kvaterner) ágazatokban feltárt jelenségek és folyamatok értelmezéséhez, hiszen az ágazatok közötti kölcsönhatás állandóan érvényesül, de nem mindig látványosan, hanem csak az ágazati-regionális szakkutatás során feltárt áttételeken keresztül megnyilatkozó közvetettséggel.