Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)

Komjáthy Miklós: A delegáció első ülésszaka és első elnöke

bözőbb kérdésekben olyan politikusok, akiknek tudata mélyén a legkülönbözőbb, néha megkövesedett, máskor minden újat azonnal magukévá tevő elképzelések élnek. A hazai földtől és az itthoni problémáktól elszakadt Kossuth és hazai hívei ekkoriban a közjogi kérdéseket állították küzdelmeik középpontjába, holott az abszolutizmus alatt szétzilált beligazgatási, pénzügyi, gazdasági problémák megoldása s az állam és társadalom modernizálása előbbrevaló lett volna. Nem kívánom a reformok elmaradását tisztán az ellenzék nyakába varrni, de a következő évtizedekben a véget érni nem akaró obstrukció, bizony, nem kis mértékben vált akadályává a magyar állam és társadalom megújulásának. (Arról nem is szólva, hogy a kormány hibás nemzetiségi politikájának alig-alig volt ellenzéke.) S itt hadd vessünk egy pillantást a parlamenti és delegacionális ellenzékre. Eddig nem tudtam pontosan megállapítani, hogy a képviselőház és a főrendiház milyen szempontok alapján választotta a maga kebeléből a delegáció tagjait. Tény, hogy Andrássy ellene volt annak, hogy ellenzékiek is bejussanak. Csengery következetes magatartásának volt köszönhető, hogy végül is négy-öt, nem Deák-párti képviselő is helyet foglalt a közösügyi bizottságban/" Ez nemcsak 1868-ban volt nagy dolog, amikor az ellenzék parlamenti szereplése némiképp élét vette a parlamenten kívüli izgatásoknak, hanem később is. Somssich Pál, akit ismételten a kaposvári, majd ott éppen Kossuth Lajossal szemben bukván meg, a Bács megyei rigyicai, végül a csurgói kerület választott képviselőjének, s aki ilyképpen 1878—1881 közti megszakítással 1861-tői 1884-ig tagja volt a magyar képviselőháznak, s-aki az 1869-72-05 ülésszak elnöki tisztét is betöltötte,

58 jól mondta egy alkalommal: hogyha nem lenne ellenzék, pénzen kellene vásárolni, mert enélkül nincs egészséges parlamenti élet. Annak dacára mondta ezt, hogy mint fentebb szó volt róla, Tisza Kálmán s a körülötte csoportosuló ellenzék (nem is szólva a tőlük balra állókról), úton-útfélen akadályozta az államjogi kibontakozást, annak a békés alkotómunkához nélkülözhetetlen, szilárd, közjogi alapokra helyezését s tartósnak ígérkező alkotmányos keretekbe foglalását. Tisza meddő, közjogias ellenzékieskedésén túl, Somssich különösen is azt a fékevesztett izgatást ítélte el, amely a tájékozatlan, a reális helyzetet (pl. az adók eltörlésének képtelenségét) felmérni nem tudó, a lehetőségekkel nem számoló tömegekben meg nem valósítható kívánságokat ébresztett s a kialakuló új renddel szemben szűnni nem akaró elégedetlenséget szított.

59 Tisza Kálmán száraz beszédeiben szakadatlanul támadta az osztrák birodalomba való beolvasztással általuk egyértelműnek tartott, dualista állambcrendezést, ahogy ezt a tételt az emigráns Kossuth megfogalmazta s itthoni epigonjai szájába adta. Annak ellenére támadta Tisza a dualizmust, hogy ő sem akarta (s hogy menynyire nem akarta, azt éppen a miniszterelnöksége alatt tett, szélsőségesen nacionanalista nyilatkozatai bizonyították) a románokkal és a szerbekkel való együttműködést.

60 A sors iróniája, hogy, amikor Tisza Kálmán szögre akasztotta a bihari pontokat, Somssich, aki valaha többek között éppen Tisza Kálmánnal szemben, a 67-es alap erősítésén fáradozott, nem kis szerepet vállalt a Deák-párt és a balközép egybeolvadásának előkészítésében. Abban bízott ugyanis, hogy a céltalan ellenzékieskedőből az ő mércéje szerinti guvernementális államférfivá válik Tisza Kálmán. Egy év sem telt bele és csalódnia kellett. Képviselőházi, majd 1885ben főrendiházi taggá neveztetvén ki, főrendiházi beszédeiben élesen bírálta Tisza Kálmán bei- és külpolitikáját, főképp könnyelműnek tartott gazdaságpoüti-