Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)

Komjáthy Miklós: A delegáció első ülésszaka és első elnöke

akart utazni s a többiek sem lettek volna hajlandók a hadi budget-t megszavazni, ha a hadügyminiszter nem dezavuálja tábornokát. Ez hosszas és kínos tárgyalások után sikerült is és Kuhn hadügyminiszter egy, Csengery által fogalmazott nyilatkozatban kifejezte sajnálkozását, hogy Gri

vicie olyanokat is mondott, „amik túlterjedtek szándékaimon, túl az általam adott megbízás határain". (Egyébként Grivicicet azonnal visszahívták s a delegációban ezután Ghyczy Béla őrnagy képviselte a hadügyminisztert.)

49 1868. március 24-én az első ülésszak első szakaszát záró ülésen Somssich Pál elnöki zárszavában méltán emelhette ki, hogy a delegáció „minden alkotmányos előzmények és biztosan elfogadható számadások nélkül" vizsgálta meg és szavazta meg, állandó írásbeli érintkezésben a birodalmi (!) tanács delegációjával, a közös költségvetést. A közösügyi küldöttség mindig óvakodott attól, hogy oly kérdések tárgyalásába bocsátkozzék, amelyek nem tartoznak a közös ügyekhez, „ennél fogva a delegáció körén kívül esnek". A delegációk institúciója a jelen helyzetének exigentiája, melyet, mint bármi mást a fejlődés és időszerű változásnak törvénye alól elvonni ugyan nem lehet, de amelyet, míg törvényesen létezik, respektálni és törvényszerűleg felhasználni polgári kötelesség.

50 A delegáció első ülésszakának második fordulójában is, amelyet az uralkodó 1868. november 16-ára, Pestre hívott egybe, Somssich Pál elnökölt.

51 Egyik első s igen fontos eseménye volt ennek az ülésszaknak a négy horvát-szlavón delegátus megjelenése a delegációban.

32 A közösügyi bizottság a továbbiakban az 1869. évi közös költségvetést tárgyalta meg. E tárgyalásokra visszapillantva Somssich elnök a rendkívüli viszonyokkal magyarázta, „hogy a közös költségek előirányzatának megvizsgálását két évre teljesítse. Az átmenet exigentiája volt ez . . . "

53 A törvény előírásai szerint ui. az egy esztendőre választott delegáció mindig csak egy, mégpedig a következő év költségvetési előirányzatát tárgyalhatja meg. * A magyar nép és a magyar állam életét fél évszázadra meghatározó, nagy politikai fordulat közjogi kibontakozását s a döntő átalakulás során újonnan teremtett parlamentáris szerv, a delegáció működésének kezdeti szakaszát tettem vizsgálódásom tárgyává. Visszatekintve azokra az időkre s a róluk mondottakra, önként vetődik fel a kérdés, helyes-e, méltányos-e a rég múlttá vált kort és szereplőit a modern szociológia, a modern történettudomány visszapillantó tükrében kirajzolódó modellek, struktúrák világánál, legnagyobb szociológusaink, legkiválóbb történetíróink által megvont régiók határai közé helyezve megítélni? A modern tudomány nagyszerű eredményeiről nem tudomást venni tudománytalan eljárás lenne. De ha szabad ilyesmire utalnom: a szociológiára építő történettudomány elsőrenden a történeti tisztánlátást, évszázados megkötöttségekből származó tévedések felismerését, közvetve a jelen és a jövő valósághoz hűbb megítélését hivatott szolgálni. A moralizáló történetszemléletet méltán sorolja Szűcs Jenő a történelem megértését nem megkönnyítő, de éppen elhomályosító, historikus eljárásnak.'

4 Nem a moralizálás szándéka vezet (még ha egyik-másik magyar politikustól moralizáló kijelentéseket idézek is), amikor ez idők két legmarkánsabb személyiségének, Görgeynek és Kossuthnak megnyilatkozásaihoz, történelmi szerepéhez próbálom mérni a harmadik nagy, Deák Ferenc alakját és művét s benne a delegációkat, azok funkcionálását.