Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)

Komjáthy Miklós: A delegáció első ülésszaka és első elnöke

vetkezett országok együtt maradását a közös védelem biztosítja. Miképpen oldják meg a mindezekből következő feladatokat az időközben bekövetkezett alkotmányjogi, politikai és társadalmi változásoknak megfelelően - ez a most folyó és a további tárgyalásoknak a főfeladata. Ha megtalálják a közös viszonyok intézésének megfelelő módját „Magyarország Ausztriával a külföld irányában mint nagyhatalom" léphet fel. További közéleti szereplésének megítélése szempontjából nem árt tudni, hogy Somssichnak és közép- és nagybirtokos elvbarátainak a Monarchia nagyhatalmi állása, a Habsburg-birodalom egysége és ereje jelentette Magyarország belkormányzati önállóságának, sőt egyáltalán államisága fennmaradásának legfőbb biztosítékát. Somssich Pál államjogi felfogása ezeken a lényeges pontokon, amint erre pár sorral alább is utalok - igen közel állott a kiegyezés létrehozójáéhoz.

12 így történt azután, hogy a magyar országgyűlés által a közjogi kibontakozás előkészítésére kiküldött 67 tagú bizottságnak, sőt annak a szűkebb, 15-ös bizottságnak is tagja lett, amelyet a 67-es deputáció a maga kebeléből választott, hogy részletesen kidolgozza a kiegyezés közjogi alapjait.

,J * A kiegyezés irányában a döntő lépést Deáknak az a részben nagy engedményt jelentő megállapítása tette, hogy „a birodalom szilárd fennállását" nem kívánja „semmi más tekintetnek alárendelni".

14 Az udvarnak kezdettől a birodalom egysége és biztonsága volt a legfőbb gondja. A magyar államférfiakkal folytatott tárgyalások során a kiegyezésnek a magyarok részéről szabott feltételek minden olyan elemét, amely - megítélésük szerint - a Monarchia egységét veszélyeztette volna, eleve visszautasították. Húsvéti cikkében Deák is elsődleges követelményként ismerte el a birodalom biztonságát, ha annak egységéről s ez nem közömbös - nem is beszélt. A magyar alkotmány alaptörvényeinek fenntartását is csak a lehetőségeknek a birodalom biztonságát nem érintő határain belül kívánta.

15 Mind az osztrákok, helyesebben az udvar és tanácsosai, mind pedig a magyarok központi kérdésnek a Habsburg-birodalom államiságát tekintették". Mindkét fél tisztán látta: az államiság formája és tartalma szoros függvénye annak a szerkezetnek, amelyet a birodalom kormányzására a tárgyalások során sikerül majd kialakítaniok. Tárgyalások, mégpedig évekig elhúzódóan,"' csak a magyarokkal folytak feszült helyzetben. Ezek eredményeképpen jött létre a kiegyezést formába öntő, 1867. évi XII. törvénycikk, amelyet a király június 8-án szentesített. A magyar kiegyezés osztrák megfelelőjének, az 1867. dec. 21-i törvénynek szentesítésére fél évvel később, karácsony előtt került sor. A késés nem volt véletlen, mint ahogy a két törvényszöveg közötti formális s néhány lényeges eltérés sem.

17 A magyarok legfőbb törekvése az volt, hogy a két állam modernizált uniójának kormányszervei és ezek parlamentáris ellensúlya ne keltsék azt a látszatot, mintha a Habsburgok jogara alá tartozó országok államjogilag egységes birodalmat alkotnának. Ezzel szemben az uralkodó s a mögötte álló osztrák politikusok éppen ezekben a központi szervekben, ill. a módban, ahogy működésüket meghatározták, kívánták kifejezésre juttatni a Habsburg-birodalom államjogi egységét.