Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)
Kanyar József: Somogy vármegye könyvtárának története (1816-1950)
gó levéltáros hajlandónak mutatkozott arra is, hogy a délutáni hivatalos idő letelte után napi 2 vagy 4, szükség esetén 6 órában is rendelkezésére álljon az olvasóközönségnek. A könyvtár áthelyezése esetén javasolta a villanyvilágítás bevezetését a levéltárban levő könyvtári helyiségekbe is, s az olvasóterem világosabbá tétele érdekében az ajtóknak üvegbetéttel való átalakítását. Baranyai Béla főlevéltárnok javaslatot készített a könyvtár fejlesztésére is. Nem győzte eléggé hangsúlyozni, hogy a könyvtárat csak olyan könyvtártechnikai és irodalmi szakismeretekkel bíró könyvtáros vezetheti, aki erre egyénileg is alkalmas. A könyvtár vezetését, belső ügykezelését és hivatali levelezését magára vállalta volna. Ez egyben azt a terhet is vállára rótta volna, hogy a könyvtárat illető alispáni ügyiratoknak is referense legyen a megyénél. De hangsúlyozta azt is, hogy a könyvtárnoknak könyvtári előadóként közvetlen kapcsolatban kell állnia a gimnáziumi választmánnyal. Kérte, hogy a könyvvásárlásokat ne csak évente egyszer, hanem a szükségletnek megfelelően alkalmakként - bármikor is - lehessen eszközölni a választmány utólagos jóváhagyásával. A könyvanyagot a beszerzési naplóban, a helyi leltárban és a cédula katalógusban akarta nyilvántartani. Baranyai főlevéltárnok tervezete nem valósult meg. A két intézmény öszszevonása aligha lett volna szerencsés a megyében. A könyvtárnak előbb-utóbb ki kellett volna szabadulnia a levéltár kötelékéből, hiszen a két tudományos intézmény csak egymás rovására működhetett volna az amúgyis szűk levéltári raktárhelyiségekben. Arról nem is szólva, hogy a könyvtár ezernyi gondja s baja még a levéltári munkák hivatalos idején túl is - rengeteg idejét emésztette volna fel a levéltárosnak. A könyvtár levéltári szakkönyvtárrá való kiépítése azonban hasznosnak bizonyult volna abban az esetben, ha a könyvtárban csupán a levéltár- és történettudomány és a velük kapcsolatos segédtudományágak, valamint a helytörténetírással kapcsolatos művek állottak volna csak rendelkezésre. Bár a könyvtár anyagának több mint a fele felhasználható lett volna e célra, a kisebbik felével való törődés gondja azonban sok energiát emésztett volna fel. Az 1877-ben alakult Somogy vármegyei Régészeti és Történelmi Társulat vagyonát öröklő s 1909-ben megalakult Somogy megyei Múzeum Egyesület is sokat fáradozott egy közművelődési könyvtár felállítása érdekében a megyeszékhelyen. Az egyesület 1913. évi közgyűlésén kérte a megyei könyvtár volt helyiségének s a mellette lévő főszolgabírói lakásnak könyvtár céljára való átengedését. Az előbbihez a „kultúrpalota" szándékolt felépítéséig hozzájárult a megye, a főszolgabírói lakás átadásához azonban nem. 1913-ban, a gimnázium államosításakor a könyvtár sorsa ismét válaszút elé került. Az államosítási szerződésben a megye a könyvtár tulajdonjogáról nem mondott le s így szükségessé vált a tanári könyvtártól való szétválasztása. A gimnázium igazgató-választmánya 1914. január 24-én - Prilisauer halála után - a könyvtárosi tisztet Szabó Alajos tanárra bízta. A vármegyei könyvtár átadásával pedig dr. Pongrácz Károly, Szabó Kálmán és dr. Andorka Elek választmányi tagokat megbízva elhatározta, hogy a két könyvtár anyagát külön szekrényekben helyezi el és külön is kezelteti. Az állományról új leltárt szándékoztak készíttetni Szabó Alajossal és dr. Molnár István főlevéltárnokkal. A leltár felhasználásával nyomtatott címjegyzék kiadását - úgyszintén az időközben eltűnt és hiányzó művek pótlását - is tervbe vették/' 4
