Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)
Kelemen Elemér: A Dunántúl népoktatása (1867-1900)
iskolákról azonban - a többi, évente meglátogatott tanintézettel együtt — csak jelentést tesz a miniszternek. A tanfelügyelő bizonytalan, mind a vármegyei, mind az egyházi hatóságokkal szemben sok súrlódásra lehetőséget adó jogállását, a tanfelügyelői tevékenység szerteágazó voltát korábbi tanulmányainkban részletesen bemutattuk. Az egyes dunántúli megyékből származó további adalékok részben elmélyítik, részben újabb motívumokkal gazdagítják ezt a képet. A dunántúli tankerületek első tanfelügyelői között sok jeles, országosan is elismert szakember nevével találkozhatunk, akiknek a munkássága jelentős mértékben hozzájárult a népoktatási törvény eredményes gyakorlati realizálásához. Győr-Komárom-Esztergom közös tankerületének első tanfelügyelője az a Környei János volt, aki 1867-től Eötvös munkatársaként a kultuszminisztériumban dolgozott, majd a Néptanítók Lapjának lett a szerkesztője, s tanügyi szakíróként is jó nevet szerzett magának. Rövidre szabott tanfelügyelői tevékenységét nagyfokú körültekintés és példás szigor jellemezte. Korai halálát követően a sopron-mosoni tankerület korábbi tanfelügyelője, HÜoczky Béla vette át az örökségét, aki mindkét állomáshelyén kitűnt lelkiismeretes munkájával és a helyi népoktatással kapcsolatos publikációs tevékenységével. 1871 végén Győr megye Vargyas Endre személyében másodtanfelügyelőt kapott. A papi, majd jogi tanulmányokat folytatott, világjárt közigazgatási szakember kitűnő tanügyi vezetővé fejlődött és iskolai szakembereket megszégyenítő pedagógiai tájékozottságra tett szert. 1876-tól már főtanfelügyelőként dolgozott és oroszlánrésze volt a megye és a megyeszékhely népoktatásügyének nagyarányú fejlődésében. Aligha véletlen, hogy Gárdonyi Géza, a Győrött kiadott Tanítóbarát egyik első számában oly meleg szeretettel rajzolja meg portréját: „Önzetlen tanítóbarát, fáradhatatlan munkása a tanügynek . . . Nemcsak hogy érti a pedagógiát, nemcsak hogy gyakorlatilag is mester benne, hanem szereti is, és azt lehet mondani, szenvedéllyel foglalkozik megyéje tanügyi állapotával." 44 A tanfelügyelők érdemi munkáját, amint ezt Szelestey László Vas megyei tanfelügyelő tevékenysége is bizonyítja, sok más egyéb tényező mellett, hallatlanul megnehezítette az egyházi hatóságokkal vívott állandó szélmalomharc, a kicsinyes, kákán is csomót kereső, személyeskedő ellenállás, amely sokszor csupán ürügyet keresett a visszavágásra, az állami felügyelet lejáratására. Ez Vas megyében végül oda vezetett, hogy a megyei tanítóegyesülettel szemben, amelynek élére 1879-ben - szokatlan módon - egy felekezeti tanító került, a tanfelügyelőnek a közigazgatási bizottságtól kellett védelmet és igazolást kérnie/ 1 '* Zala megye első tanfelügyelője a korábbi tanítóképezdei tanár és jeles természettudós, Bója Gergely volt. Az iskolatanács tagjainak bevonásával végzett rendszeres iskolalátogatások mellett rövid zalai tevékenysége alatt is sokat tett a tanítók érdekeinek védelmében, a tanító-átképző tanfolyamok, a továbbképzés és a tanítóegyletek szervezésében. 1872 nyarán Buda-Pest tanfelügyelőjének nevezték ki. (Ebben a tisztségben egyébként a somogyi származású Zichy Antalt követte.) Utódai - szerencsés kivételként - „egytől egyig pedagógusok voltak, jelentős pedagógiai munkásságot, publikációs tevékenységet is kifejtettek." 46 Mindez feltehetően közrejátszott a zalai népoktatás gyorsabb ütemű fejlődésében, a megye kitartó felzárkózásában is. Az első somogyi tanfelügyelő, Kovács Sebestyén Gyula életútja a tanfelügyelőség intézményének és a tanfelügyelői szerepnek egy másik lehetséges - és
