Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár illegális évei (1849-1853)

rolta fel a megszállókkal szembeni magatartást. Megindokolta, ha kissé naivan is, hogy miért hagyta el Somogyot? Azzal biztatta a megye lakosságát, hogy nemsokára ismét látják egymást. Ezért kérte a somogyiakat legyenek bizalommal hozzá „. . . aki minden lépését aztán is oda irányítandja, hogy a hon javára működése által bizalmatokat, szereteteteket kiérdemelhessem. Nemzetünk ügye nem bukhat, mert szent, s így Isten ügye."

4 Az emelkedett, patetikus hangú falragasz ekkor már hatástalan maradt. Néhány községbe, ahova eljutott a falusi vezetők általában nem merték kifüggeszteni. Noszlopy testvérével Balatonfüreden (ekkor Zala megye) 1849 augusztus végén egy megbízhatónak vélt házmesternél kormánybiztosi iratait - 22 kis kötegben - elrejtette. A Horváth-féle ház Alfonzó nevű alkalmazottja ezeket 1850 július végén az iratok után kutató Bogyay Miklós szolgabírónak átadta, aki azokat főnökéhez óhajtotta továbbítani. Ebbeli szándékában Csorba Edvard marcali császári főbíró megelőzte és a Pusztakovácsiban lakó Bogyay Miklóstól azokat július 29-én átvette. A Somogy vármegye császári biztosának küldött jelentésében az iratok megszerzésével kapcsolatban Csorba megjegyezte, hogy kérésére Bogyaynál hagyta a Balatonfüreden talált Noszlopy Antal „önélete-leírását". Ugyancsak ekkor küldte Csorba egy zsákban Kaposvárra „. . . özvegy Noszlopy Antalné Asszony által hozzá küldött, s fia, Noszlopy Gáspártól maradott hivatalos iratokat is".

5 Néhány órát, „egy éjet s fél napot" Noszlopyné fiaival tölthetett Díszeiben. Ezután özvegy B-nénél hagyták bizalmas irataikat, és S-y P-nál, itteni szállásadójuknál egyenruhájukat, kardjukat és két lovukat. Miután a császáriak később ott is nyomoztak, mindketten átadták Noszlopy Gáspár ingóságait. Itt hallották, hogy a császáriak Noszlopyék fejére hatalmas jutalmat tűztek ki. Díszeiből a Noszlopy testvérek eltávoztak és néhány hétig Meszlényi József vendégszeretetét élvezték. Az őszi esős időkig a bakonyi erdőrengeteg adott szállást nekik és társaiknak. Még Gáspár külön Meszlényinél lakott, addig Antal a bakonyi csapatot feloszlatta és egy ismerős családnál húzódott meg. Itt érte a hír, hogy Díszeiben kolerajárványban meghalt Jozepha nővérük. Mindkét testvér még részt vett szeptemberben a temetésen, majd innen néhány nap múlva az egyre nagyobb számú katonaság elől Gáspár a Zala folyón túli vidéket, a Kis-Balaton környékét választotta ideiglenes búvóhelyül. Elgondolása abból fakadt, hogy a császáriak nem is gondolnak az ott-tartózkodásukra. Éjjel egy molnárasszony 10,- Ft-ért szállította át őket a Zala folyón.

6 Ezután az egész napot Somogy határán az erdőben, majd az éjszakát a horvátkúti szőlőkben töltötték. Innen másnap a gombai - marcali - szőlőkben, alig félórányira Gáspár lakásától és édesanyjuktól, töltöttek néhány napot. Gáspár megvárta amíg nővére elhozta Zalából az elrejtett pénzüket, melynek nagy része a Kossuth bankók miatt már értéktelen volt. „Pénzünkhöz jutva, a következő éjszaka, előre Marczaliból kihozatva a szükséges parasztöltönyöket anélkül, hogy Pál öcsémén kívül családom bármellyikétől elbúcsúztunk volna szekerén elhaladónk az általam kijelelt Balaton Somogy oldalani partján, s déli 12 órára F(onyód) hegy tetejébe voltunk." Jellemzőnek tartom a két Noszlopy testvér gondolkodását, hogy még itt is, mcíg ekkor is Fonyód stratégiai, katonai-földrajzi helyzetén töprengtek. Ha az akkori katonai, s technikai ismereteket vesszük figyelembe, túlságosan is naivnak tűnhetett a tervük.

7