Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Kanyar József: Tankönyvek és pedagógiai kézikönyvek Dél-Dunántúl népiskoláiban a XVIII-XIX. században

tikai földleírás fejezetében pedig az államokról, a kormányokról, a vallásokról s a lakosságról szóló ismereteket foglalta össze. Katona Mihály, bucsi kálvinista esperes, 50 iskola inspektora sem a népiskolai tanulók számára, hanem a „felsőbb oskolai tanulóknak és alsóbb oskolákbeli tanítóknak írta „négy réztáblával bővített" kézikönyvét: A föld mathematica leírása a világ alkotmányával együtt (Révkomárom, 1814). A népiskolák tanítóinak segédkönyvül szánt kiadvány bevezetője jogosan tette bírálat tárgyává a latin tanításnak a falusi népiskolákban történő erőltetését, és arra a metódusbeli álláspontra helyezkedett: miután az ember előbb beszélt s csak azután tanult meg olvasni és írni, hogy előbb a tanulók értelmének a gyakorlását kell elősegíteni az emberi testről (fej, kéz, láb stb.), majd az iskolában lévő tárgyakról (asztal, szék, pad stb.), s végezetül az udvaron, a kertben, a mezőn lévő dolgokról (nap, hold, csillagok, fák, állatok stb.) való beszélgetésekkel, s csak ezekután kell a tanulónak a betűket, az olvasást és az írást megtanítani. A föld matematikai leírásából az égitestek ismertetését, a geográfia meghatározását, a földatlaszok használatát tartalmazó segédkönyvét nem arra szánta a hajdani komáromi gimnázium alapító igazgatója, hogy a benne foglaltakat „rendről-rendre" azaz: könyvnékül tanítsák, hanem hogy „a populariter, vagy a közértelemhez alkalmazott" kézikönyv felhasználásával az „alsóbb oskolai tanítók az efféle ismeretekben ne legyenek jövevények". Nagy haszonnal forgathatták a tanítók kézikönyvül Kisszántó i Pethe Ferenc: Természethistória és mesterségtudomány (Bécs, 1815) c. alapvető munkáját, amelyben neves hazai agrárszakemberünk a „természettanuság" (a fizika) mellett a természethistória („természetábrázat, természetleírás") alapjait rakta le, azaz „azon élő és élettelen testek esméretes természetének a leábrázolását". amelyek a földön, a vízben és a levegőben élnek. Kitűnő kézikönyvét nemcsak a középfokon tanulóknak, hanem a tanítóknak is szánta, s egyszersmind az iskolákból kikerült bölcsebb felnőtteknek is „egy füst alatt kívánt használni". Blumenbach 9 kiadást megért kézikönyvét - magyarra Földi János fordította Pethe már „soványnak" tartotta - „nekünk a leves mellé hús is kell" - mondotta előszavában -, Buffon és Wilhelm munkáit drágának és „bőnek" tartva, amelyeket a hazai könyvvásárlók még nem is igényelnek, miután minden 50 könywásárló franciára vagy németre és 100 angolra számíthatunk csak 1 magyart, aki pénzt ad a könyvért! ! ! Aligha volt tankönyv a régió népiskoláiban Ferenczy János: Közönséges geographiája, amelyet második kiadása után Kánya Pál (1794-1876) a pesti evangélikus tanügy történetével foglalkozó gimnáziumi tanár-levéltáros dolgozott át (Pest, 1840), miután a „földleírástani oktatásnál" nagy hiányát érezte a tankönyvnek, különösképp a 11-14 éves tanulók kezeiből hiányzóan. A tankönyv - amely a régió népiskoláiban is forgatott iskolai könyvtárakból került elő Somogyban - bevezetője a földrajzoktatás elengedhetetlen kívánalmaiként leszögezte a tanítók részére, hogy lépcsőnként tanítsák a gyermekeket, elébb a környező dolgok ismeretére (ház, major, szállás, csárda, puszta, falu, mezőváros, vár, erőd és megye), majd tágítsák a mondanivalókat az országra s Európára, s - végezetül - a többi világrészekre. A tíz táblára felosztott földabroszokat Schedius Lajos rajzolta meg és Blaschkéval adta ki 1836-ban. E térképek évtizedeken keresztül használatban maradtak hazánkban.