Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Kanyar József: Tankönyvek és pedagógiai kézikönyvek Dél-Dunántúl népiskoláiban a XVIII-XIX. században

laljanak helyet benne változatos anyagelrendezés közepette, és csökkentsék benne a geográfiai ismereteket. A 64 oldalas ABC két részből áll. Friedrich Gedike (1754-1803) német pedagógus előbb filantróp, később felvilágosult és neohumanista módszereinek a figyelembevételével már ez a tankönyv is letért a syllabizálás útjáról, pirosra festett és szembetűnő betűket alkalmazott benne a szerző, felvéve oldalaira természeti históriákat, földrajzi ismereteket, példabeszédeket, mulattató történeteket, erkölcsös meséket, de a főbb imádságokat is. A második részben az egyes betűket és szavakat piros betűkkel nyomtatták. Pl.: Az ember okos állat. A méh hasznos bogár. Rongyokból készítik a papirost. Comenius Orbis pictusát, képes gyermek-enciklopédiáját, tankönyvként, hosszú századokon keresztül használták már a kollégiumokban, így Patakon is. Az Orbis már az 1650-es évek elején kész volt Patakon. 1675-ben megjelent már a brassói kiadása is, majd újabb átdolgozásai 1796-ban, 1812-ben, 1816ban és 1842-ben. A kiadvány tekintélye és állandó jelenléte a reformkor végéig szinte egyeduralkodó volt. Még a Felbiger-féle ábécéskönyvek változatai sem tudták tükörszerü gyakorló-szövegközlésének hatása alól kivonni magukat. A nagy nevű szerző tudta, hogy a gyermeki elme a képek segítségével előbb raktározza el az ismereteket, ezért az új ismereteknek mindig tárgyszerű előadására törekedett, nyomában a reformkori ábécék pedig már érdekesen moralizáló és példálózó történeti mondanivalókkal vették körül a tanítandó ismereteket 150 „szózatában", amelyekben az öncélú bölcselkedések helyét már a polgári életre, az iparra, a kereskedelemre és tudományokra vonatkozó ismeretek foglalták el képanyagában. E sok kiadást megért „kedves gyermekkönyv" az idők folyamán nemcsak képanyagában, hanem tartalmában is sokat változott. A könyvet „szókra való lajstrom" egészítette ki.

33 F. J. Bertuch: Novus Orbis pictusát - Természethistóriai képeskönyv címen - sorozatban fordították magyarra (5. kötete Bécsben 1807-ben, a 6. pedig 1808-ban jelent meg) az ifjúság hasznára és gyönyörködtetésére. A latin és a magyar szövegrészekkel kiadott és színes ábrákkal teletűzdelt kötetekből hasznos szemléltetést végezhettek maguk a népiskolai tanítók is, akiknek a kezeügyében e kiadványok megfordultak. Szombatbi János (1749-1823) átdolgozásában 1797-ben jelent meg Pozsonyban, majd a reformkorban újabb három kiadást ért el (1806, 1820, 1831) A világ lefestve kisalakú, mindössze 165 oldal terjedelmű kisbetűs könyvecske, amely római számokkal jelölt 82 fejezetre tagolódott. A könyvecske lapjainak a baloldalán a képek, jobboldalán pedig a szövegek voltak olvashatók. Az első fejezetek az élettelen környezetet (a világ, az ég, a tűz, a víz, a felhők), majd a növényeket, illetve az állatokat mutatták be. E részben külön fejezetek szóltak a házi és az éneklő madarakról és külön az emlős állatokról. Az embert és az emberi testrészt hét fejezet tárgyalja. Majd az emberi foglalkozásokra kerített sort a könyvecske: a földművelés, az állattartás, a mézcsinálás, az őrlés, a halászat, a madarászat, a vadászat foglalkozásaira és a mészáros, a szakács, a szüretelő, a serfőző, a lenszövő, a szabó, a varga, az ács, a kőműves, a kovács, az asztalos, az esztergályos, a fazekas, a bognár, a köteles és a szíjgyártó mesterségekre. 4í