Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)
Szili Ferenc: Délkelet-Dunántúl cukorrépa termesztése és a Kaposvári Cukorgyár (1929-1944). (Negyedik rész)
5. A répa feldolgozásának technológiája A répában a cukor oldat alakjában van jelen, annak előállítása azonban bonyolult folyamatot igényel, mivel a répa festékanyagot, sót - nagyobbrészt kálisót -, valamint egyéb szerves anyagokat is tartalmaz. A cukrot a fenti „idegen" anyagoktól a feldolgozás során szét kellett választani. A répa minőségét a cukortartalma és annak tisztasága határozta meg. Először fajsúlymérővel megállapították a répából kisajtolt lé sűrűségét, azután pedig fénysarkítás-polarizáció útján a lé cukortartalmát is. 74 A két eredmény közötti különbözet adta azokat az anyagokat, amelyek a cukron kívül a répában jelen voltak, ezeket „nem cukor anyagoknak" nevezték. Minél nagyobb volt a répa cukorszázaléka és minél kevesebb a „nemcukoranyagok" mennyisége a répában, az annál értékesebb volt, amit a két adat egybevetése alapján a tisztasági hányadossal, illetve az értékszámmal jelöltek. A répa feldolgozásának a folyamata az alábbiak szerint történt. Az úsztatókból a répa - ahol már az első mosást is megkapta - a répamosó gépbe került, ahol véglegesen megtisztították a földtől. A mosógépekből megfelelő szerkezet a répát a vágógépekbe szállította, amelyekben a répát négyszögű, nagyságának megfelelő hosszúságú szeletekre vágták. Ezek a szeletek a diffúzió állomásra kerültek, ahol a kilúgozó edényekben - diffúziókban - a bennük lévő cukortartalmat vízzel kivonták. A kilúgozó állomás - 14-16 - egymással csővezetékkel egybekötött edényből állt, amelyekben a víz, illetve a lé cirkulált. A kilúgozás úgy történt, hogy arra az edényre, amelyben éppen akkor a leginkább kilúgozott szelet volt, 30-40 C fok melegvizet bocsátottak, amely a szeletben még benne lévő csekély cukortartalmát, illetve annak nagy részét kivonta. Az első edényről lefolyó és már kis cukortartalommal rendelkező lé a második edénybe folyt, ahol már nagyobb cukortartalmú szelet volt - mint amennyivel az edényen keresztül ment lé „rendelkezett", így tehát újból cukrot vett magához. A lé, amelyet közben 75-80 C fokra melegítettek, 12-14 edényen ment keresztül. Egy mérőedény útján gondoskodtak az egyenletes munkáról, valamint a felhasznált vizet is azzal szabályozták. Az utolsó edényből lefolyó lét nyerslének nevezték, amíg a lé lefolyt, az edényt újból megtöltötték szelettel, amelyet ismét bekapcsoltak a körforgásba, ezzel egyidőben pedig a már kilúgozott szelettel telt edényt kiürítették. Ezt követően a nyerslevet az előmelegítőbe vezették, ahol azt 85 C fokra melegítették, akkor a fehéranyagok megkeményedtek, amelyeket később a szűrőkön kiválasztottak. Általában a levet állandóan 85 C fok melegen igyekeztek tartani mindaddig, amíg a befőzés meg nem kezdődött, ekkor azonban még magasabb hőfokra hevítették. A levet a gyártási folyamat alatt többször is keresztülvezették az előmelegítő készülékekben. A nyerslé zavaros piszkosbarna színű folyadék volt, amely - a répa minőségétől függően - más egyéb anyagok mellett 14-18% cukrot tartalmazott. A továbbiakban a cukrot a „nemcukor" anyagoktól el kellett különíteni. Ezért 2,53% mésztejjel keverték, amely egyesült a cukorral, de nagyrészt magához kötötte a répából a cukorral együtt kivont színanyagokat, sókat, az addigi melegítés által még ki nem vált fehérnyét és a szerves anyagokat is. Ezt a munkafolyamatot olyan speciális edényekben végezték, amelyekben ellenőrizni lehetett a mésztej százalék pontos betartását. A mésszel kevert levet a telítőedényekbe - saturateur - vezették, ahol szénsavat bocsátottak a lébe. A szénsav nagyobb
