Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Szili Ferenc: Délkelet-Dunántúl cukorrépa termesztése és a Kaposvári Cukorgyár (1929-1944). (Negyedik rész)

A kaposvári gyár répakatasztere ugyan csak a hatodik helyen állott, de a MIR tulajdonában lévő Mezőhegyesi Cukorgyárral együtt, a Georgia már fölényesen az első helyet képviselte, amely egyben azt is jelentette, hogy a MIR a magyar cukoriparban meghatározó szerepet töltött be. Az egyezményben a gyárak megállapodtak abban is, hogy a répaszerződéseket egységes elvek alapján készítik el, azonos módon szerződnek, veszik át a répát a termelőktől és dolgozzák azt fel. Természetesen figyelembe vették az 1937. május 6-i londoni nemzetközi cukoregyezményt is, amelyben az exportáló országoknak - köztük Magyarországnak is - az elkövetkezendő öt évre megszabták, hogy évenként mennyi cukrot exportálhatnak. Magyarországra vonatkozóan egyébként az alábbiakat állapították meg.

21 Az exportálható nyerscukor érték fehércukor érték vagon 1937/3

8 2000 1800 1938/39-1941/42 4000 3600 évenként A magyarországi cukorgyárak is százalékosan részesedhettek a külföldre szállítható cukor mennyisége tekintetében. Az 1938. évi politikai események, nevezetesen a felvidéki területek egy részének visszacsatolása, a magyar cukoriparban is számottevő változásokat idéztek elő. A gyárak száma n-ről 14-re növekedett, mivel a Diószegi Gazdaság Cukor és Szeszgyár Rt., a Nagysurányi Cukorgyár és Finomító Rt., valamint a Garamvölgyi Cukorgyár Rt. gyárait Magyarországhoz csatolták. Ezek a gyárak is csatlakoztak a karteliegyezményhez 1938. november 13-án. A megváltozott körülményeket figyelembe kellett venni, annak megfelelően módosították is a gyáranként megállapított belföldi kontingensszázalékot. A visszacsatolt három gyár végül is abból 18,3791% arányban részesedett, amely természetesen azt jelentette, hogy az alapmegállapodást kötő gyárak részesedése ennek arányában csökkent. A kartellegyezményben az utolsó megállapodást 1942. augusztus 24-én kötötték, az akkor már tizenhétre növekedett cukorgyárosok képviselőinek a jelenlétében. 1940 nyarán a bécsi döntés alapján Erdélyből a Marosvásárhelyi Cukorgyár, Délvidékről pedig a Baranyavári, a Bácskai Cukorgyár Rt., és a Cservenkai Cukorgyár került vissza Magyarországhoz. Az újonnan visszacsatolt gyárak szintén csatlakoztak az alapmegállapodáshoz, amelynek határozatait magukra vonatkozóan 1944. augusztus 31-ig kötelezőnek tartották. A trianoni Magyarország tizenegy cukorgyára ennek ellenében a cukorfogyasztás ellátása érdekében rögzített százalékos részesedésük 15%-át Baranyavárnak, Cservenkának és Ujverbásznak engedte át. A belföldi kontingens-százalék tehát ismét módosult.

22