Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)
Szili Ferenc: Délkelet-Dunántúl cukorrépa termesztése és a Kaposvári Cukorgyár (1929-1944). (Negyedik rész)
a répaterület nagyságától, hanem a répa cukortartalmától is függött, ezért közöljük a cukoripar fontosabb adatait is. 1 ' A cukorrépatermesztés és a cukorgyártás fontosabb adatai Közép-Európában 1932/33-1938/39-es években Urszag o-u% f g # S3 S JJ " "g g | * S ° -6 « ezer máz s a Magyarország 9 4M i 117 172 20 925 10,4 Csehszlovákia 42 500 5 500 2 050 50 3 400 21,9 Ausztria II 600 i 430 25 35 1 420 20,8 (1 600) (1 59°) (2 3,5 5) Románia 5 450 650 30 10 670 3,54 (985) (1 005) (5,32) Jugoszlávia 5 500 700 IC 690 4,72 Bulgária i 900 220 5 215 3,4i Amíg Magyarország népességének a cukorfogyasztása közepesnek mondható, addig Ausztriáé és Csehszlovákiáé már közel áll a nyugat-európai színvonalhoz, amely 20 és 50 kg között ingadozott országonként. Németországban 22-24 kg, Angliában pedig 42-45 kg volt az egy főre jutó cukorfogyasztás évenként. IH A cukorgyárak kar teliegyezményei a két világháború között A trianoni békeszerződést követően a cukorgyárak között - az előzőleg - megkötött egyezményeket is módosítani kellett, mivel az országhatárokhoz közel lévő gyárak rayonjainak egy része a megszállt területekre esett, és így ezek a gyárak répaterületeik jelentős részét elvesztették. Az országtól elcsatolt cukorgyáraknak pedig voltak olyan répaterületei, amelyek továbbra is Magyarországhoz tartoztak, azokat pedig fel kellett osztani. A 20-as évek elején - éppen a fentiekből adódóan - kiéleződött a harc a cukorgyárak között, mely végül is csaknem „répaháborúhoz" vezetett. Az ellentéteket mégcsak fokozta az a tény, hogy az előzően megállapított cukoreladási egyezmény volt még érvényben, amely szerint a gyárak csak olyan százalékban részesülhettek a belföldi fogyasztók felosztásában, ahány százalékkal a cukortermelésben részesedtek. A répaharc hevességére jellemző, hogy az egyes gyárak a másik termelőit a legkülönbözőbb kedvezményekkel - hosszúlejáratú kölcsönök, mezei vasútépítések, pénzösszegek adományozása - igyekeztek elszerződtetni. A répaháború 1924-ben érte el a tetőpontját, amelyet az 1925 februárjában megkötött ötéves répa és cukoregyezmény zárt le. A répaegyezmény a répaszerződtetést úgy szabályozta, hogy a gyárak csak azokkal a termelőkkel köthettek szerződést, akik az egyezmény megkötése előtt nem voltak másik gyárnak a termelői. Az egyezmény értelmében, egyetlen gyár sem fizethetett többet a termelőinek, mint amelyet abban az évben részükre megállapítottak. 1931-ben új kartellmegállapodás
