Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Tilkovszky Lóránt: Harc a magyarországi német mozgalom külföldről támogatott náci irányzata ellen (1935-1936) (Második közlemény)

Ezen a helyzetfelmérésen alapul a belügyminiszterhez intézett miniszterelnökségi átirat, amely szintén annak felvázolásával kezdődik, hogy a német népközösség eszméjének mérsékelt magyarországi visszhangja hogyan erősödött fel a nemzetiszocializmus németországi hatalomra jutása után: A csonkamagyarországi németségnek azon, szerencsére csak pár tucatnyi emberében, akik magukévá tették a Volksgemeinschaft eszméjét, a hitlcrizmus győzelmével mondhatni elemi erővel és vad elszántsággal tört fel az a törekvés, hogy a magyarországi németség kisebbségi mozgalmát ki kell emelni abból a mederből, amelyben eddig haladt, és más utakra kell átvinni. A hazai német intelligencia, és vele együtt a németség nagy tömegei azt a nézetet vallják, hogy a magyarországi német kisebbség kérdése magyar belügy; ebbe beleszólni semmiféle idegen tényezőnek nem lehet, és ilyen beleszólást eltűrni nem szabad. Ezzel szemben ez a radikálisnak nevezhető csoport, melynek tagjai javarészt nemzetiszocialista eszméket vallanak, a magyarországi németség kérdését a német Külügyi Hivataltól, és más különböző németországi ,,

Stelle"-ktől akarja függővé tenni, helyesebben azt, ami e kérdés körül történik, vagy nem történik, ezek beavatkozásával akarja intéztetni. Ök informálják ezeket a németbirodalmi helyeket, s a hazai német falvakban kifejtett propagandájuk során azt híresztelik, hogy a magyar kormány ennek alapján kapja Berlinből az útmutatásokat, amelyeket követnie kell. A belügyminiszterhez intézett miniszterelnökségi átirat szerint nem alaptalan az a jogos aggodalom, hogy ez a radikális csoport a maga itteni működését német expanziós törekvések szolgálatába állítja. Ez a tevékenység államellenes, és emellett nagymértékben megnehezíti a magyar kormánynak azt a törekvését, hogy a csonkahazai kisebbségek, elsősorban a németek, minél előbb, minél kevesebb súrlódással jussanak kisebbségi, elsősorban kulturális jogaiknak teljes élvezetéhez. Elérkezett az ideje annak, hogy e káros jelenségek megszüntetése végett bizonyos intézkedések történjenek. Az átirat szerint ezek egyelőre a következők volnának: A budapesti rendőrségnek rajta kell ütnie a Volksdeutsche Kameradschaft Bäsch lakásán (XI. ker., Badacsonyi u. 23.) tartani szokott összejövetelei egyikén. A résztvevőket egyenkénti kihallgatásra kell idézni, kikérdezni összejöveteleik céljáról, és arról, hányszor tartottak már összejövetelt, azokon kik vettek részt, ki milyen irányban szólalt fel. Milyen németországi körökkel tartanak fenn érintkezést, mi ennek a célja és tartalma. A kihallgatott személyek megkérdezendők, hogy miből tartják fenn magukat, és erre vonatkozóan milyen bizonyítékokat tudnak felmutatni. Feltétlenül kihallgatandók az Agraria mezőgazdasági szövetkezet vezetői: Max Albert, Ernst Kirbach, Ludwig Roth. A rendőrségnek ki kell szállnia a német ifjúság internátusába (V. Molnár u. 20.), ott a vezetőséget ki kell hallgatnia arra nézve, hogy az internátus kiadásai és bevételei részletesen milyen képet mutatnak. Egyes internátusi tagok is kihallgatandók, hogy mikor mennyit fizettek ellátásukért, és ha segélyt kapnak, azt kitől és milyen címen kapják. Rendőri közegek jelenjenek meg a Kulturverlag (XI. ker., Badacsonyi u. 23.) helyiségében, és állapítsák meg, hogy e kiadóvállalat legálisan működik-e, s miből tartja fenn magát. Át kell vizsgálni könyveiket, levelezésüket, különösen nagy figyelemmel a németországi körökkel fenntartott kapcsolataikra. Kihallgatandó a Deutscher Volksbote szerkesztője, Georg Goldschmidt, arra nézve, hogy rajta kívül kik vesznek részt ezen időszaki sajtótermék szerkesztési munkálataiban, kitől mennyi díjazásban részesülnek, a nyomdaszámlát milyen