Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)
Tilkovszky Lóránt: Harc a magyarországi német mozgalom külföldről támogatott náci irányzata ellen (1935-1936) (Második közlemény)
tül a kisantanthoz - közeledjék, és azt javasolták, hogy belső függetlensége érdekében javítsa kapcsolatait Németországgal. A római paktum országainak (Olaszország, Ausztria, Magyarország) március 20-2 3-i római tanácskozásán is a magyar államférfiak azt az álláspontot képviselték, hogy meg kellene próbálni Németország - ellensúlyként pedig Lengyelország - bevonását a jelenlegi olaszosztrák-magyar blokkba, s ezen belül elősegíteni egy olyan megoldást, miszerint Ausztria belső függetlenségét Németország akceptálná az osztrák külpolitika egyértelmű és teljes német-orientációja ellenében. A magyar külpolitika tehát, egyrészt revíziós célkitűzései folytán, másrészt amiatt, hogy nemzetiségpolitikailag még nem érezhette magát kellően felkészültnek az Anschlussnak a magyarországi németségre nézve várható kihatásai elhárítására, szerette volna az Anschlusst elodázni, és a Rajna-vidék megszállása után nyilván kelet felé forduló német expanzió útját mindenekelőtt Csehszlovákia felé téríteni. Kánya külügyminiszter utasítására az új - 1935 decemberében kinevezett - berlini magyar követ, Sztójay Döme, ilyen értelemben próbált eljárni a Külügyi Hivatalban, Bülow államtitkártól azonban április 3-án elutasító választ kapott. A német kormány nem volt hajlandó arra, hogy a római paktumhoz csatlakozzék. :!<J Az elutasítást követő napon, április 4-én, Gratz és Kánya közt újabb megbeszélésre került sor; ugyanezen a napon Patakynak „A csonkahazai németségnél észlelhető visszás jelenségek tárgyában" készített elaborátuma alapján miniszterelnökségi átirat ment a belügyminiszterhez, a kívánatosnak vélt rendőri intézkedésekről. Pataky abból indult ki fejtegetéseiben, hogy a csonkahazai németségnél már Bleyer életében észlelhető volt egy olyan irányzat, amely a magyarországi német kisebbség kérdését nem a magyar kormány és a német kisebbség közötti kérdésnek tekintette, hanem olyan kérdésnek, melynek elintézéséhez segítségül kell venni a külföldi, elsősorban a németbirodalmi németséget. Ez az irányzat nem Magyarországon, hanem a német birodalomban született és egy egészen újkeletű szellemi megmozdulásnak a terméke, amely a különböző államok közt széttagolt németeknek a népiség alapján való összefogását tűzte ki célul. Az egységes Volkstum kialakítása, a Volksgemeinschaft munkálása - határokra való tekintet nélkül - volt ennek a szellemi elindulásnak első célkitűzése. Természetesen nem állott meg az ideológia kialakításánál, hanem német alapossággal a legkülönbözőbb módokon és eszközökkel hozzáfogott az egységes népiséget a gyakorlatban is valósággá tenni. Ennek elérésére szolgáltak a Magyarországot és a szomszédos országokat egyes esztendőkben valóságos sáskahad módjára ellepő turisták, valójában agitátorok, akik az ott élő németajkú lakosságnak minden rétegéhez hozzáférkőztek, majd megfelelő módon írt füzetekkel, könyvekkel, újságokkal árasztották el a Duna-völgy németségét. A német népközösség eszméjével főleg Románia és Jugoszlávia németségét sikerült megfertőzniük, kisebb eredménnyel járt munkájuk a Csehszlovákiához csatolt felvidéki területeken, s Csonka-Magyarországon. „Ha alaposabban a fenekére nézünk ennek a Volksgemeinschaft mozgalomnak, és rávilágítunk a nemzetiszocializmusra, amely időközben totalizált uralomra jutott a német birodalomban, meg kell állapítsuk szögezte le Pataky -, hogy a hitleri uralom előtt külsőleg nagynémet szellemű ezen megmozdulás és a nemzetiszocializmus által a külföldi németség ügyében alkalmazott akció között alig van eltérés. Sőt, bizonyos fokig azt is lehet mondani, hogy a külföldön élő németséget a Volkstum, a Volksgemeinschaft útján
