Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Tilkovszky Lóránt: Harc a magyarországi német mozgalom külföldről támogatott náci irányzata ellen (1935-1936) (Második közlemény)

hogy az Egyesületben szükség van a különböző irányzatok, árnyalatok összefogására; a Volksdeutsche Kamcradschafthoz tartozók részvételéről nem lehet lemondani.

0 Az igazság az, hogy Gratz nem is akart lemondani a német öntudatúak azon táboráról, amelyre a Volksdeutsche Kameradschaft támaszkodott, de Huss-szal folytatott tárgyalásai során a Kameradschaft vezetőivel szemben szükségesnek látott feltételeket támasztani, bár maga sem remélte, hogy azok elfogadják feltételeit, hiszen azok a német népközösség fikciójával igazolt, Németország erkölcsi és anyagi támogatását igénylő és igénybe vevő kisebbségi taktika elutasítását kívánták tőlük. Az Egyesület 1936. évre kiadott népkalendáriuma Gratz egy olyan cikkét tartalmazta, amely óva intett attól, hogy a magyarországi németség magáévá tegye a német népközösség eszméjét, és külső befolyásoknak engedjen: ezzel csak szerencsétlenséget zúdítana magára.

7 E kalendárium szétosztása során a német falvakban Gratz megbízható emberei felléptek a Volksdeutsche Kameradschaft visszaszorítására, de ez nem járt megnyugtató eredménnyel; az Egyesület naptárának átvételét többhelyütt kereken megtagadták. Ugyanígy a Neues Sonntagsblatt-ot is sokfelé lemondták, s a Kameradschaft lapjára, az egyelőre 500c példányban megjelenő Deutscher Volksbote-ra fizettek elő. Leber és Faul-Farkas, akik Gratz megbízásából a német falvakat járták, e jelenségek láttán azzal fenyegetőztek, hogy a Volksdeutsche Kameradschafthoz húzó helyi csoportokat az Egyesület vezetősége hatósági - főszolgabírói - segédlettel fel fogja oszlatni. Bäsch ezt, valamint, hogy a Deutscher Volksbote lappéldányainak elkobzására felszólító rendeletet adtak ki, azonnal jelentette Berlinbe.

8 Valójában azonban a helyi hatóságok nem tettek különbséget a Gratz- és a Basch-féle irányzat között: többhelyütt előfordult, hogy a csendőrök a Leber és Faul-Farkas által összehívott gyűléseket is szétzavarták, s nem csak a Kameradschaft lapját, hanem a Neues Sonntagsblatt példányait is lefoglalták.

9 Bäsch arra is intette Berlint, hogy ne engedje magát megtéveszteni a magyar kormány azon gesztusaitól, amelyekkel kedvező légkört kíván magának teremteni a Pataky-Roediger eszmecsere küszöbönálló berlini folytatásához. Igaz, hogy Heinrich Mühl, aki ellen három büntetőpert is indítottak a Bäsch megválasztása érdekében a bonyhádi választókerületben az 1935. évi parlamenti választások alkalmával kifejtett agitációja miatt, kormányzói amnesztiában részesült, és így az eljárást ellene megszüntették, maga Bäsch azonban nem kapott amnesztiát, a jogerős elítéltetés Damoklész-kardja továbbra is feje felett függ.

lt! Rudolf Schicker szudetanémet származású író, aki - mint egy Trianon-ellenes könyv szerzője - a Magyar Revíziós Liga meghívására előadásokat tartott Magyarországon 1936 január-februárban, s „érdemei" alapján feljogosítva érezte magát arra, hogy Gömbössel, Patakyval tárgyalva szót emeljen a magyarországi német kisebbség érdekében, úgy értesült, hogy „a Basch-affér megnyugtatóan likvidálva lesz a legfelsőbb fórumon". A birodalmi kancelláriai hivatalhoz intézett levelében Schicker azt jelentette, hogy maga Lázár Andor igazságügyminiszter közölte ezt Gratz-cal. Ez utóbbi állítólag maga is jogtalannak (Justizmord) mondotta Schicker előtt Bäsch elítélését.

11 A valóság az, hogy Gratz azért helytelenítette az ítéletet, mert Bascht a névmagyarosítás erőszakolása elleni fellépése miatt marasztalta cl, erősen kifogásolható magyar nacionalista indokolással, s ezzel maga sem érthetett egyet. De Bäsch perbefogásának és elítélésének ez nyilvánvalóan csak ürügye volt: az igazi ok, amit külpolitikai óvatosságból nem tet-