Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Hajdu Zoltán: Somogy megye vonzáskörzetrendszere az 1920-as évek elején

„. . . a vármegye természeti viszonyai meglehetősen egységesek és mondhatjuk, egyhangúak, de földművelésre és sűrű lakosság keletkezésére rendkívül alkalmasak."

9 - állapítja meg Cholnoky Jenő. A korszerű természetföldrajzi kutatások

10 alapján differenciáltabban vetődnek fel Somogy megye természeti potenciáljának kérdései. E kutatások alapján megállapíthatjuk, hogy a megye egyes részei különböző adottságokkal rendelkeznek, a népesség és a népsűrűség települési és területi megoszlásának különbözősége részben a természetföldrajzi környezet potenciáljának eltéréseiből (orográfiai helyzet, a talaj minősége, feltárt és kiaknázható ásványi anyagok) adódik. A természeti tényezők önmagukban még nem határozzák meg a népesség számát, tömörülési fokát, de hosszú távon befolyásolják a gazdasági-társadalmi fejlődés területi megoszlását. A népesség számának alakulását, a települések fejlődését elsősorban a gazdasági-társadalmi feltételek befolyásolták. Somogy megye települései az 1920-as években döntően a mezőgazdasági termelés színterei, így a településnagyság és a népsűrűség kialakulásában alapvetően a mezőgazdasági termelés gazdasági és társadalmi feltételei látszottak szerepet. A megyében az agrártermelés, a gazdaság és a településhálózat térbeli rendjének, fejlettségének és fejlődési lehetőségeinek legfontosabb tényezője volt.

11 A korabeli földrajztudomány általánosan elfogadott álláspontja szerint a növénytermelés nélküli területeken a népsűrűség 1 fő/km- lehet, a kezdetleges földművelés 10-20, az ekés gazdálkodás 50-100, a belterjes kerti gazdálkodás 200 fő/km

2 körüli népsűrűséget alakíthat ki.

12 Somogy megye települései alapvetően megfelelnek az általánosan elfogadott értékeknek - gazdálkodási rendjüknek megfelelően a népsűrűségük 50-100 fő/km

2 körül alakul -, de sok helyen a sajátos történeti fejlődés következtében jelentős népességhiány mutatkozik. E népességhiány részben még mindig a török pusztítás eredménye, a népesség számának szerves fejlődése megbomlott,

13 másrészt a nagybirtokos gazdálkodás következménye, amely jelentős részben nem letelepült, hanem vándorló (6-8 hónapos szerződéssel alkalmazott) summásokat foglalkoztatott. Ezzel szemben a telepített és zsellérfalvak - igen szűk települési és telekhatárokkal - magas népsűrűséget hordoznak. A városiasodás, a mezőgazdasági termelés feltételeitől elszakadó, eltérő centrumképződés és iparosodás magasabb népességkoncentrációt és népsűrűséget hoz létre. Somogy megye esetében ez csak Kaposvár és részben Szigetvár fejlődésében figyelhető meg egyértelműen. A népesség településenkénti megoszlása mellett fontos a lakosság településen belüli megoszlása is. A település és a termelés történetileg kialakult rendje miatt jelentős különbségek mutatkoznak a külterületi népesség arányában

1

'

1 (2. ábra). A megye kisebb, területileg összefüggő részein a zárt települések a jellemzőek, a külterületi népesség aránya 5% alatt marad. A nagyhatárú és a nagybirtokkal rendelkező területeken jelentős a külterületi népesség száma és aránya. A népesség foglalkozási megoszlására települési és területi vonatkozásban egyaránt az őstermelő népesség magas aránya jellemző. A falusi települések döntő részében 90% körül alakul az őstermelő népesség aránya (ezért településenkénti ábrázolása és elemzése nem indokolt), de még területileg vizsgálva (2. táblázat), járási bontásban is megközelíti a 80%-ot. Csak a központi jellegű, a településhálózatban ellátó - irányító - ellenőrző funkciót betöltő községek esetében csökken 70% alá az őstermelő lakosság aránya. Teljesen érthető tehát, hogy a tájékoztató